Ebben a munkában nem lehet magukra hagyni a múzeumokat, és nem lehet megengedni, hogy a tíz évvel ezelőtti, rögzített hatósági áron, ám mindeközben rendkívül gyorsan és hatékonyan tárják fel a régészek a kormány által támogatott beruházások és fejlesztések földterületeit.
Az utóbbi évtized inflációja, az üzemanyag, az élőmunka és a technikai berendezések áremelkedése is indokolja a béremelést, amit ma senki nem ellenez, még a külföldi beruházók sem, csupán a jogszabályok nem teszik lehetővé. Ha nem történik változás, előbb-utóbb a régészeti feladatellátás fog veszélybe kerülni, s meghiúsulhatnak olyan leletek feltárásai, mint a pátyi vagy a csomádi tarsolylemezek.
Legalább ekkora gond, hogy a koronavírus-járvány idején hozott veszélyhelyzeti rendelkezés miatt a nagyberuházásoknál a beruházók 1 százalékos régészeti díja 1 ezrelékre csökkent. Ez szintén a szakszerű munkát veszélyezteti, illetve fölöslegesen terheli a költségvetést, tavaly mindösszesen 3,1 milliárd forinttal. Az is megengedhetetlen, hogy a jelenlegi bérszínvonalon maradjon a régészek és muzeológusok fizetése – a KSH 2022-es adatai szerint a tanítók átlagbére alatt van a muzeológusoké. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy hozzá kell nyúlni a fontosabb kulturális törvényekhez, sőt indokolt lenne egy nagy, egységes törvény bevezetése.