Életet csak a férfiak és a nők teremtenek – Bedő Imre a Mandinernek

Erdélyből, Csíkszeredáról származik. Gyermekkora Székelyföldjén miben különbözött a férfi, a nő, a család vagy a közösség fogalma a maitól?
Akkoriban még minden egyértelmű volt. Ma már megkérdőjeleznek, fölhígítanak, átszíneznek, másképp prezentálnak alapfogalmakat, ez pedig óriási zavart kelt. Gyermekkoromban nem voltak kérdések, főleg nem férfi-nő ügyben, s nem igaz, hogy azért nem, mert a férfiak uralkodtak a nők felett. Próbált volna meg valaki a nagyanyám fölött uralkodni! (Nevet) Szerintem a mi kultúránkban a férfiuralom nem tudott jellemzővé válni, csupán néhány agresszív ultrakisebbség lehetett egy falusi közösségben, mert nagyon figyeltek arra, hogy ilyen ne fordulhasson elő. A férfiaknak az erejük uralása abszolút kulturális, civilizációs alapvetés volt. Ha nem így történt volna, szinte minden házasság válásra lett volna ítélve, ami előbb-utóbb a közösségek szétzülléséhez vezetett volna. Hiszen az egyedül maradó férfit és nőt a közösségnek segítenie kellett abban, hogy a gyermekeit fel tudja nevelni, s egy faluközösség sok ilyet nem bírt el. Közös érdek volt, hogy minél kevesebb széteső család legyen. Én olyan falvakban töltöttem a gyermekkoromat, ahonnan nem jártak ki az emberek. Akik ott születtek, ott is haltak meg, a gyerekeik is ott születtek, ott házasodtak, ott telepedtek le. Az embereknek meg kellett oldaniuk a problémáikat, mert szükségük volt egymásra. Ezek az erős kötelékek pedig a legtöbb esetben megbecsüléssé, elfogadássá és szeretetté nemesedtek a hosszú évek során. Én így megöregedő embereket láttam Erdélyben, ahol a fiúk férfivá, a lányok meg nővé akartak érni.