Minél jobban összezavarjuk a természetet, minél kisebb területen tud normálisan funkcionálni, annál inkább gyorsulnak és erősödnek a válaszlépései – figyelmeztet Szendőfi Balázs természetfilmes. Kritikától sem mentes beszélgetés filmes terepmunkáról, környezetpusztításról és jövőbeli kilátásokról.
Itt ülünk a Rákos-patak partján. Mi köti ide?
Tősgyökeres zuglói vagyok. A pataktól kicsit arrébb laktunk egy lakótelepi, másfél szobás lakásban. A nyolcvanas években voltam gyerek, emlékszem, a régi gyógyszergyár beleengedte a tisztítatlan szennyvizet a patak medrébe, emiatt nem igazán volt benne élőlény – talán csak békák, csiborok és piócák. Olyan szennyezett volt a vize, hogy ha a kevésbé edzett madarak ittak belőle, elpusztultak. Ennek az áldatlan állapotnak az EU-csatlakozással lett vége, amikor kötelezték a céget, létesítsen szennyvíztisztítót. Onnantól számítható a halak visszatérése a faunába. Emlékszem a pillanatra, mikor kifogtam az első koszlott, beteg, félholt ezüstkárászt. 2008 óta pedig folyamatosan figyelem az itteni élővilág alakulását – egy ideje már halkutatóként.
Milyen munkálatok folytak, hogy helyreállítsák?
Munkálatok nem igazán folytak, a halak szépen lassan visszahódították a patakot, miután élhető lett a víz számukra. 2013-ban volt egy nagy dunai áradás, ami annyira visszatöltötte a medret, hogy a füves részek közepéig állt a víz. S mivel az elöntött fű ideális ívóhely a halaknak, azonnal felúsztak a Dunából, ezzel pedig megugrott a fajszám. 2015-ben készítettem a Budapest halai című filmet, amiben szó esik a Rákos-patakról is. Akkor húsz fajról beszéltem, most már negyvenféle él itt. Az utóbbi években egyébként revitalizációnak álcázott sétányosítás folyt a patak mentén, de én tudnék javasolni valóban hasznos munkálatokat – mondjuk a pataktorkolatot átjárhatóbbá lehetne tenni a halaknak, mert alacsony vizes időszakban nem átjárható.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
