A liberálisok igazsága és ígérete nemcsak megragadhatatlan, hanem a szavazói támogatást sem érdemli meg. Könyvrecenzió!
A hazai olvasók gyakran szembesülnek azzal, hogy a legújabb művek magyar fordítása csak jelentősebb késéssel kerül a könyvesboltok polcaira. Így van ez Michael J. Knowles 2017-es kötetével, a Miért is szavazzunk a libernyákokra? című, kimerítő értekezéssel is, amelyet az Egyesült Államokban jó ideje modern klasszikusként tartanak számon. Joggal adódik a kérdés, hogy a választói döntéshez átfogó szempontot kínáló útmutató még ma is ugyanolyan frissességű-e, mint amilyennek az amerikai olvasók érezhették bő hat évvel ezelőtt, amikor hamar az Amazon bestsellerlistájának élére juttatták a kötetet.
A kérdés azért indokolt, mert időközben egy elnökválasztást is tartottak, amelyen a demokraták jelöltje, Joe Biden nyert, így a választók ismét gyakorlati tapasztalatot szerezhettek arról, mit gondolnak a világról az amerikai liberálisok. Szerencsére Knowles könyve mit sem veszített érvényességéből, a több mint 200 oldal, amit a szerző a témának szentelt, a lényegénél ragadja meg a legújabb kori liberalizmust. Az pedig maga a kiüresedettség.
Azonban nem filozófiai értelemben van szó ürességről, hanem szó szerint, a kötet ugyanis hófehér lapokból áll; könyvészeti adatok, egy Thuküdidésztől vett mottó és a legfontosabb közéleti témaköröket megjelenítő fejezetcímek szabdalják a két borító közé zárt nagy semmit. A gazdaságpolitikától az oktatáson, az energetikán és a migráción át a liberalizmus értékeiig terjedt a szerző figyelme, és nem meglepő módon mindegyik kapcsán arra jutott, hogy a liberálisoknak nincsen a témába vágó, átadható, koherens, sőt említésre méltó álláspontjuk.
A héten a Mathias Corvinus Collegium esztergomi fesztiválján, az MCC Feszten is fellépő fiatal politikai kommentátor valójában nem könyvet írt, hanem egy politikai geget vitt el a végsőkig. A maga posztmodern módján arra mutatott rá, hogy
a liberálisok igazsága és ígérete nemcsak megragadhatatlan, hanem a szavazói támogatást sem érdemli meg,
mivel nem szolgál válasszal a legégetőbb közpolitikai problémákra.
Vagyis az irónia mélyén éles felszólítás húzódik: egy felelősen gondolkodó választópolgár nem engedheti meg magának, hogy a szavazatát olyan pártnak adja, amely végül is semmit nem gondol a világról, hanem csak alternatív valóságok gyártásában érdekelt. Egy politikai geg sikerét az határozza meg, többet mond-e el a korunkról annál, mint amennyit addig tudtunk róla, és ebből a szempontból is sikeres Knowles ötlete, hiszen nem csupán egy vitriolos állítást fogalmaz meg, hanem gondolkodásra is késztet: tényleg vannak olyanok, akik politikai biankó csekkekhez adják a szavazatukat?
Kuzmányi azt részletezi, hogy mennyi idő, energia, jóakarat és pénz ment rá a Notre-Dame új liturgikus berendezéseire. Ez szép. De ettől még a végeredmény kiábrándító.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Golovin Vlagyimirnak nem maradt más választása.
40 százalékkal élen a Fidesz-KDNP pártszövetség.
