Minden év májusában Pozsony rákerül a világtérképre: állam- és kormányfők, tábornokok és elemzők ülnek hatalmas ledfalak előtt, és vitatják meg a világ nagy kérdéseit.
Ami 2005-ben Vass Róbert vezetésével néhány besztercebányai diák projektjeként indult, hatalmasra nőtt: a külpolitika, biztonságpolitika világában a legnagyobbak között van. Az idei Globsec sem volt más, mint az előzők, ami a szervezés színvonalát és a nagy neveket illeti. Mégis megváltozott valami, ami nem a szervezők hibája, hanem általános nyugati jelenség: szinte eltűntek a viták. Az ukrajnai háborúval vagy éppen Kínával kapcsolatban alapvetően csak egy vélemény maradt: az, amit a többség gondol.
Az egyetlen, de figyelemre méltó kivételt Emmanuel Macron jelentette. A francia elnök kivételes politikus a mai nyugati palettán, bármerre megy is a nyáj, van saját véleménye. Nem félt elmondani, hogy jelenleg nem tartja reálisnak Ukrajna NATO-csatlakozását. Finoman arra is felhívta a figyelmet, hogy lehet listákat készíteni háborús bűnösökről, de a békéhez le kell ülni azokkal az emberekkel, akik szerepelnek rajta. Macron minden megfogalmazása bőven a politikai korrektség határain belül maradt, de amit ki lehetett érezni a szavaiból, az a szkepszis, hogy minden úgy halad-e, ahogy a nyugati fővonal gondolja.