Brüsszel csak látszólag engedte el Ukrajna kezét, már készül az új terv

Egyelőre vége az ukrán agráróriások profitját gyarapító szolidaritásnak, de Brüsszel megígérte Kijevnek, nem járnak rosszabbul.

Távol álljon tőlünk, hogy tanácsokkal lássuk el a magyar baloldalnak szurkoló EU-s politikust, de azért jelezzük: ez így pont nem fog menni.
„Táplálják a haragot és a hazugságot, de nincs megoldásuk az emberek számára” – nem, ezt nem a magyar ellenzékről mondta egy, a 2010 óta sorozatos kudarcok okait firtató, az Orbán-fóbiát elégtelennek tartó elemző, hanem Guy Verhofstadt találta kiírni a Twitter-oldalára, az úgynevezett jobboldali populistákra utalva. Az Európai Parlamenttől (jelen állás szerint) búcsúzó veterán liberális szerint itt az ideje, hogy „Európában is megszabaduljunk szócsöveiktől: Le Pentől, Salvinitől, Orbántól, Wilderstől, az AfD-től, a VB-től és sokan másoktól”. Hiába, Verhofstadt úr „vérbeli demokrata”, nem különösebben érdekli, hogy például Orbán Viktorra legutóbb hárommillió magyar szavazott, ő jobban tudja náluk, mi a jó nekik, s nemes egyszerűséggel „megszabadulna” a magyar miniszterelnöktől.
Jogállamisági eljárás, hetes cikkely szerinti procedúra, folyamatosan újraírt feltételrendszer, közös hitelfelvételből létrejött helyreállítási alap, illetve egyéb források visszatartása – sok ez így együtt. És Magyarország esetében nem pusztán pártpolitikai kérdésről van szó: a társadalom továbbra is támogatja az EU-tagságot, a Nyugathoz tartozónak érzi magát, ám a leszerepelt honi baloldal által kiokosított (nem mi mondjuk, hanem maga Gyurcsány Ferenc, hogy ebben nagy munka van) bürokraták machinációit nem díjazza.
Mindezt tetézi, sőt betetézi, hogy a tagállamok belügyminiszterei a minap megszavazták az úgynevezett migránskvótát. Az elfogadott dokumentum értelmében migránsokat – egész pontosan menedékkérőket – fognak áttelepíteni Nyugat-Európából minden országba, így hazánkba is. Amelyik tagállam nem fogadja őket, fejenként 22 ezer eurót köteles büntetésként leszurkolni.
A paktumnak persze vannak nyertesei is, például a frontországok, mindenekelőtt az illegális bevándorlást egyébként elutasító, de a nála feltorlódó migránsoktól örömmel szabaduló Olaszország, továbbá az olyan célországok, amelyek a „befogadó Európa” jelszavát hirdetik, ám a gyakorlatban a „fogjuk meg és vigyétek” elvétől sem riadnak vissza. A gyarmati örökséggel nem terhelt, a jóemberkedő liberalizmusból nem kérő országok azonban érthető módon tiltakoznak. Például Magyarország. Százmillió eurókat költöttünk határvédelemre, 2015 óta mondunk nemet a bevándorlásra mint civilizációs megoldási kísérletre, mégis ránk akarnak oktrojálni egy olyan szabályozást, amit a magyarok döntő többsége nyilvánvalóan elutasít.
Ehhez egyébiránt furfangos jogi megoldást találtak, s bár a történetnek még nincs vége, a jelek szerint a javaslat támogatói kikerülték az Európai Tanács együttdöntési kötelezettségét, benne a magyar és a lengyel vétóval.
hovatovább Brüsszelben ezzel megadták a közeledő EP-választás kampányának egyik fő témáját is.
Távol álljon tőlünk, hogy tanácsokkal lássuk el a magyar baloldalnak drukkoló Verhofstadt urat, de ha az uniós támogatások visszatartásával és a migránskvóta Magyarországra erőltetésével akarnak még nagyobb szimpátiát kelteni az európai gondolat és a Brüsszelnek tapsoló ellenzék iránt, nota bene, egyenesen megbuktatni a polgári kormányt, nos, annyit elárulhatunk: ez így pont nem fog menni! Se nagyon, se kicsit.
(Nyitókép: Alexandros Michailidis / POOL / Hans Lucas / AFP)