Feszülten készül az őszi választásra Lengyelország: a jobboldali kormány kemény törvényeket hoz, vegyes színű ellenzéke tömegtüntetésekkel demonstrálja erejét, a nyugati fősodor pedig újra nyomás alá helyezte Kaczyńskiékat.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban
Amint ráfordult az őszi parlamenti választási kampányra, Lengyelország pünkösdi királysága hirtelen megszűnni látszik. A legnagyobb visegrádi országgal 2015, azaz a Jog és Igazságosság (PiS) kormányra kerülése óta barátságtalan európai fősodor az orosz–ukrán háború 2022-es kitörésekor hátraarcot hajtott végre, és csak szép szavakkal illette Ukrajna legnagyobb európai támogatóját, most azonban elég volt egyetlen törvény ahhoz, hogy újra ellene forduljon.
Történt ugyanis, hogy a lengyel választás az ellenzéki erőviszonyok letisztulásával április vége óta
A kormányzó Jog és Igazságosság a kisebbik, EU-ellenes koalíciós partnerét, a Szuverén Lengyelországot valamelyest berámázva stabilan 35 százalékos támogatottságot tudhat magáénak. A Donald Tusk volt miniszterelnök köré szerveződő nagy jobbközép ellenzéki pártszövetség, a Polgári Koalíció (KO) 30 százalékon áll, és folyamatosan erősödik azóta, hogy április végén a Lengyelország 2050-ből (PL2050) és a Lengyel Koalícióból (KP) összeállt a másik jobbközép-liberális ellenzéki blokk, a Harmadik Út (TD), és mára lőtávolba került a kormánypártoktól. A két győzelemre esélyes koalíciót a három kicsi tisztes távolságból követi: a Harmadik Út 10 százalékon áll, szavazói a Polgári Koalícióhoz áramlanak át; a lengyel pártrendszer jobbszéle, a Szabadság és Függetlenség Konföderáció felszálló ágban 12 százalékos; az összes baloldali párt összefogását, a Baloldalt pedig stabilan 8 százalékra taksálja a Politico közvélemény-kutatási átlaga.
A nyakán az ellenzék jeges leheletét érző PiS-kormány az utóbbi hónapban új politikai csodafegyverrel kezdett kísérletezni:
Az ezekből kikotyvasztott politikai termék az „indokolatlan orosz befolyást vizsgáló bizottság” lett, amit május végén emelt aláírásával törvényi erőre Andrzej Duda elnök. A kilenctagú bizottságot a PiS által szűk többséggel irányított parlament nevezné ki, tagjai lehetnek akár maguk a képviselők is. Minden kormányzati intézményhez és dokumentumhoz hozzáférne, köztük törvény szerint minősítetten kezelt adatokhoz és üzleti titkokhoz is. Feladata annak felderítése lenne, hogy 2007 és 2022 – azaz Donald Tusk első miniszterelnöki ciklusa és az ukrajnai orosz agresszió – között milyen módon gyakorolt befolyást Oroszország a lengyel közéletre.
Első jelentése szeptemberre várható, azaz a választási kampány véghajrájában robbanhat – s a bizottság által kiszabható büntetések sorában szerepel az is, hogy
akár tíz évig eltilthatnák a közügyektől azt, aki közelebbről nem definiált „orosz befolyás” alatt cselekedett.
A kormány már a bizottságot létrehozó törvény elfogadása előtt világossá tette, mire is kell ez neki: leginkább azokat a gázszerződéseket vizsgáltatná, amelyeket Tusk kötött Moszkvával, ezáltal szerintük kiszolgáltatva az oroszoknak Lengyelország energiaellátását. Magyarán szólva: a kormány megalkotta annak módszerét, hogy a kampányfinisben jókorát oroszozva megszabadulhasson első számú kihívójától.
Az ellenzék borítékolható módon nem örült a törvénynek: június elején jelentős, a szervezők szerint félmilliós, a közmédia szerint százötvenezres tüntetés volt a fővárosban a PiS ellen.
Ennél azonban nagyobb problémát okoz a kormánynak, hogy
Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, mivel szerinte az új bizottság létrehozásával a kormány „szükségtelenül beavatkozik a demokratikus folyamatba”, emellett „sérti a legalitásnak és a visszamenőlegesség tilalmának elvét”, hiszen korábban törvényesnek számító cselekedeteikért tiltana ki a közéletből politikai szereplőket.
Külön fricska Lengyelországnak, hogy a kötelezettségszegési eljárást két közeli szövetségese, Lettország és Csehország biztosa viszi: Valdis Dombrovskis ügyvezető alelnök és Věra Jourová értékekért és átláthatóságért felelős biztos.
A jobbközép ellenzék semelyik pártszövetsége, sem a Polgári Koalíció, sem a Harmadik Út, sem a Baloldal nem túl népszerű vidéken, ezért a kormánykoalíció számára az elsődleges kockázatot nem is ők jelentik, sokkal inkább a saját hibái. 2020-ban
azonban váratlan okokból tört bele a bicskája: kiderült, hogy a vidéki szavazók a mezőgazdasági munkát megdrágító állatvédelemre épp annyira allergiásak, mint az ellenzék környezetvédelmi ötleteire. A macskaimádat tehát idén politikai okból a négy fal között marad.
Az Egyesült Államok szankciókat nem vezetett be, de egy külügyminisztériumi közleményben szintén jelezte, hogy nem elégedett a törvénnyel: „Az USA kormányát aggasztja, hogy a lengyel kormány olyan új törvényt fogadott el, amely alkalmas lehet Lengyelország szabad és tisztességes választásaiba való beavatkozásra.”
Szymon Szynkowski vel Sęk lengyel Európa-ügyi miniszter hangsúlyozta, hogy
„Lengyelországnak az Oroszországgal határos legnagyobb országként nemcsak minden joga megvan, de kötelessége is kivizsgálni ezt a befolyást”,
ezért Brüsszel jogi kifogásainak áttekintését követően maguk is elmondják majd érveiket.
Andrzej Duda elnök a bel- és külföldi felháborodásra tekintettel módosító javaslatokat küldött a törvényhozásnak, amelyek alapján parlamenti képviselők nem lehetnének a bizottság tagjai; a közügyektől való eltiltásról nem dönthetne a bizottság, csak negatív véleményt adhatna a közügyek intézésére való alkalmasságról; s a határozat ellen a megszokott úton lehetne jogorvoslattal élni a bíróságoknál. E módosításokról lapzártánkig még nem szavazott a Szejm, ha azonban a kötelezettségszegési eljárásban nem sikerül meggyőzni Brüsszelt, Lengyelország büntetéssel nézhet szembe.
E büntetés azon 500 millió euró mellé sorakozik majd fel, amit a bíróságok függetlenségének állítólagos megsértése miatt kell fizetnie Varsónak –
nincs apelláta. Ráadásul úgy, hogy a helyreállítási és kohéziós pénzek Lengyelországba sem érkeznek, s ez ügyben a kormánynak tavasszal jottányit sem sikerült előrelépnie. A Brüsszel igazságügyi igényeit tartalmazó törvényt Andrzej Duda februárban küldte el kontrollra az alkotmánybíróságnak, ott viszont azóta sem tudtak róla szavazni, mivel a testület elnöke, Julia Przyłębska hivatali ideje az alkotmánybírók egy része szerint már lejárt, így ő nem legitim, s elnöklete alatt nem hajlandók bejárni ítélkezni sem. A kormány ezért most a határozatképességhez szükséges minimumlétszámot szállítaná le a tizenöt fős testületben tizenegyről kilencre – előzőleg ő maga emelte meg az igazságügyi reformban –, hogy végre átmehessen a brüsszeli kiegyezéshez szükséges törvény. Nyomatékosítja mindezt Szynkowski vel Sęk Európa-miniszter felszólítása, hogy azon bírák, „akik nem érzik magukat késznek az ítélkezésre, mondjanak le”.
Hozzájön még, hogy az Európai Bizottság azt is közölte: azon önkormányzatok, amelyek lmbtq-mentes zónává nyilvánították magukat, egyébként sem kaphatnak uniós pénzt. Közben az Európai Parlament sem tétlenkedik: a háromnegyedes többsége azt követeli, hogy az EBESZ teljes körű megfigyelőmisszióval legyen jelen, mert „esetleg nem a legmagasabb szintű demokratikus normák mentén tarthatják meg” a lengyel választást. Aggodalmukat az váltotta ki, hogy a kormány a választási törvény módosításával növelte a vidéki szavazóhelyiségek számát, s a helyi önkormányzatokat arra kötelezte, hogy az idősebb és mozgáskorlátozott személyeket ingyen vigyék el szavazni – ezzel szerintük a PiS a javarészt vele szimpatizáló vidékieket és időseket akarja mozgósítani.
s az európai intézmények és az USA támadásai mellett a fősodratú nyugati sajtó is ellene fordult: mostanában arról közöl patetikus véleménycikkeket, hogy Lengyelország mégsem olyan csodálatos, mint korábban írták. A Time például azt írta nemrég, hogy bár „a közép-európai ország a Kijevvel való európai szolidaritás zászlóvivőjeként és a demokratikus értékek erős védelmezőjeként címkézte át magát […], a színeváltozása felszínes volt, […] a kormány arra törekedett, hogy ügyesen megtartsa megreformált nyilvánosságbeli képét, miközben ugyanazokkal az illiberális politikákkal nyomul előre, amelyek Lengyelországot a világ leghíresebb visszacsúszó demokráciáinak egyikévé tették”.
A The New York Times pedig arról közölt cikket, hogy „Lengyelország nem olyan barát, amilyennek a Nyugat gondolja”, s arra figyelmeztet: „Lengyelország Ukrajnának nyújtott támogatása nem annak a jele, hogy majdnem egy évtizednyi demokratikus visszacsúszás után ráébredne a demokrácia jelentőségére”.
így nagyot kell hajráznia a kormánypártnak. De nem minden dolgozik ellene: a gazdaság például 3,9 százalékos negyedéves növekedésével az egész Európai Unió legsikeresebbje volt – egy fillér uniós pénz nélkül.
Nyitókép: Jarosław Kaczyński PiS-elnök és Mateusz Morawiecki kormányfő 2022-ben, a szmolenszki repülőgép-tragédia 12. évfordulóján
Forrás: AFP/NurPhoto/Mateusz Wlodarczyk
Ma már jóval kevesebb magyar orvos fontolgat tartós külföldi munkavállalást, mint a 2010-es évek elején. Csökkent az orvoselvándorlás, több külföldi jön viszont hazánkba.
A nevekre továbbra is várni kell.
Most, hogy Brüsszel háborús stratégiát kényszerítene minden tagállamra, ismét felértékelődik Közép-Európa józansága. Mi készen állunk.
Marcin Tulicki dokumentumfilmje eredeti, a helyszínen készült felvételeken keresztül mutatja be a kommunista időket idéző erőszakos hatalomátvételt. Interjúnk a rendezővel.
A brit lap „háborúellenes roadshowként” hivatkozik a magyar miniszterelnök országjárására.
A baloldalon a pénzügyi védőpajzsból valahogy mentőcsomag lett. Hogy miért nem az, és hogy mit jelent a pénzügyi védőpajzs, ezt járja körül Kohán Mátyás a Tempó legújabb epizódjában.
A németek a Nagelsmann-éra egyik – ha nem a – legjobb meccsén szórtak hatot Szlovákiának.
Nem kímélte az ellenzéki párt vezetőjét az elemző.
