Jöhet-e újabb aranykorszak?

Csisztu Zsuzsa írása a Mandiner hetilapban

A magyar labdarúgó-válogatott lapunk megjelenésekor két újabb fontos Európa-bajnoki selejtező mérkőzés előtt áll: június 17-én Montenegró vendége lesz Podgoricában, majd három nappal később a Puskás Arénában fogadja Litvániát.

„Barátságos mérkőzés nincs” – ez a tételmondat a válogatottat 2018 óta irányító Marco Rossitól származik, aki lassan, de annál magabiztosabban megtanította a magyaroknak, hogy mit jelent a válogatott mellett dolgozni, benne játszani és érte szurkolni. Az olasz mester örömmel adott interjút a Football Forum Hungary 2023 rendezvényen olyan korszakos nagyságok társaságában, mint az aranylabdás és európai aranycipős egykori csatár, a bolgár Hriszto Sztoicskov és a játékosévei alatt vele egy generációhoz tartozó román középpályás, Ioan Lupescu, aki az 1994-es világbajnokságon remekül szereplő román csapatot repítette Argentínát is legyőzve a negyeddöntőig. Mindhárom országnak volt aranykorszaka, az ezek hasonlóságait és különbözőségeit taglaló beszélgetésen a jelenlegi magyar labdarúgás az első igazi dicséretet épp a bolgár szupersztártól kapta. „Marco Rossi a válasz a magyar focisikerek okait firtató kérdésre.

az, ahogyan viselkedik és amit képvisel, mert átragad a játékosokra” – fejtette ki Sztoicskov. Azt is elmondta, hogy a tavasszal, az Európa-bajnoki selejtezősorozatban a mieink ellen 3-0-s vereséggel nyitó bolgár válogatott ma sok sebből vérzik, talán a legnagyobb probléma az összetartás hiánya és az, hogy az egyéniségek nem csapatjátékként tekintenek a focira, hanem azt hiszik, hogy róluk szól.

Rossi nem szívesen kommentálta, hogy egykori klubcsapata, a Budapest Honvéd, amellyel bajnoki aranyat nyert a 2016–17-es évadban, kipottyant az élvonalból. Arra viszont örömmel válaszolt, hogy miképp sikerült átalakítani a válogatott légkörét, és hogyan érte el, hogy ma újra látszik a játékosok arcán: megtiszteltetés a nemzeti csapatban játszani. „Amikor átvettem a válogatottat, sokszor gyászos hangulat, kedvetlenség, fásultság látszott a játékosok és a stáb tagjainak arcán. Számomra ez érthetetlen volt. A fordulat, amikor újra kellett terveznünk az egészet, a 2019-es Európa-bajnoki selejtezőn Walestől elszenvedett 2-0-s vereségünk után következett be, amikor mindenkinek el kellett döntenie, mit is akar a csapattól” – idézte fel. Azóta a 2020-as Eb-n, illetve a Nemzetek Ligájában a legjelentősebb válogatottak, többek közt a német és az angol nemzeti tizenegy ellen aratott világraszóló diadalokkal artikulálta, hogy mit vár attól, aki címeres mezt húz. „Érdemes megnézni Szoboszlai Dominikot, aki sérülés miatt ki kellett hagyja a részben hazai rendezésű Eb-t.

mert céljai vannak, ehhez igazítja az egyéni edzésmunkáját is. Én csak azokat tudom behívni a válogatottba, akik a maximumot akarják magukból kihozni, hogy aztán mindezt a csapat hasznára fordítsák” – emelte ki Rossi. Elmondta: épp ez a fajta szemlélet érlelhet például csapatkapitánnyá akár egy olyan fiatal játékost, mint Szoboszlai; ő már 22 évesen viselhette a karszalagot.

Ioan Lupescut, aki korábban az Európai Labdarúgó-szövetség technikai igazgatója volt, arról kérdeztük, hogy az európai kupasorozatok, az élbajnokságok érdekei és a válogatottban való szereplés közötti, egyre nyilvánvalóbb érdekellentét vajon feloldható lesz-e. A román szakember nem tudott megnyugtató választ adni. „Úgy látom, hogy amíg a befektetők csak a gyors profitra törekszenek a nagy hagyományú klubokban, addig mindig csak a klubérdek lebeg majd a szemük előtt, és sokszor kínos tehernek érzik, ha a vezetőedzőknek el »kell« engedniük egy-egy kulcsjátékost a válogatottba” – mondta. Ezt Rossi is megerősítette, és fellebbentette a fátylat arról a sokszor láthatatlan alkufolyamatról, amikor ki kell kérnie a játékosokat egy-egy nevesebb európai klubtól a válogatott szereplésének idejére. „Döbbenetes azt hallani, hogy ezeket a játékosokat, akik klubszínekben ötven-hatvan tétmeccsen is pályára lépnek egy szezonban, attól féltik a klubvezetők, hogy épp az alatt a néhány válogatottmeccs alatt sérülnének meg, amikor én számítok rájuk. A jóval nagyobb terhelést a klubjukban kapják, és fizikailag felkészíteni is ott kell őket, mi a taktikai munkát tudjuk együtt csiszolni” – összegzett a nemzeti csapat vezetője. Rossi a legtöbb fiatalt beépítő szakvezető a magyar szövetségi kapitányok közül, köszönhetően stábja alapos megfigyelői munkájának és persze annak az ötvenegy mérkőzésnek, amelyen dirigálta a válogatottat. „Sokszor kérdezik tőlem, hogy jöhet-e újabb aranykorszak a magyar labdarúgás életében, és hogy kijut-e a válogatott a következő világbajnokságra, de mindig azt mondom, hogy a következő feladatra szeretek koncentrálni. Most az Európa-bajnoki selejtezőkön van a sor, ott kell megmutatnunk, hogy az előző két Eb-szereplés nem a véletlennek volt köszönhető. Majd utána nézhetünk tovább – vallotta meg edzői credóját Rossi. – De ami a legfontosabb, hogy soha nem becsülhetjük alá egyetlen ellenfelünket, már csak a szurkolóink miatt sem. Mert jelentős részben a szurkolók szeretete emelte fel a magyar válogatottat oda, ahol most jár, és erre a szeretetre nagyon kell vigyáznunk.”

Nyitókép: Földházi Árpád