Az orosz rulett valósága

Hangtompítós csövekből leadott lövések száraz, már-már puha zaja: három-négy kattanásszerű hang, a lőtt ember krumpliszsákként dől a földre. Még két kattanás, az élet­telen test picit meg-megrándul rá – az egykori ellenség immár biztosan csupán ártalmatlan tárgy, megölője átlép felette, hogy tovább­nyomulva öljön vagy megöljék.

Az ukrán különleges erők elfoglaltak egy orosz lövészárkot, végeztek tíz orosz katonával. Szlava Ukrajini, lájkok, szívecskék, furfangos Telegram-emodzsik. Online B közép a világ, a tudatlanság erő, a halál öröm. A Facebooknál, Twitternél barbárabb – rosszul mondom: máshogy barbár – Telegram-csatornák más bugyraiban lelkendezve adják a hírt, hogy a csecsenek vagy a visszaédesgetett Wagner börtöntöltelékei lemészároltak egy ukrán alakulatot. Tapsvihar, éljenzés, úgy kell a banditáknak!

„A hősök örökké élnek? A frászt élnek örökké, kapnak egy kis zászlócskát, és annyi” – mondta egy ismerősöm odaátról. „Annyi a katonatemetés, a negyedéről se adnak hírt” – így egy másik Kárpátaljáról.