Dermesztő ukrán beszámoló: „A hang egyre erősebb lett, és hamar rájöttem, hogy ez valami új lehet”
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Hangtompítós csövekből leadott lövések száraz, már-már puha zaja: három-négy kattanásszerű hang, a lőtt ember krumpliszsákként dől a földre. Még két kattanás, az élettelen test picit meg-megrándul rá – az egykori ellenség immár biztosan csupán ártalmatlan tárgy, megölője átlép felette, hogy továbbnyomulva öljön vagy megöljék.
Az ukrán különleges erők elfoglaltak egy orosz lövészárkot, végeztek tíz orosz katonával. Szlava Ukrajini, lájkok, szívecskék, furfangos Telegram-emodzsik. Online B közép a világ, a tudatlanság erő, a halál öröm. A Facebooknál, Twitternél barbárabb – rosszul mondom: máshogy barbár – Telegram-csatornák más bugyraiban lelkendezve adják a hírt, hogy a csecsenek vagy a visszaédesgetett Wagner börtöntöltelékei lemészároltak egy ukrán alakulatot. Tapsvihar, éljenzés, úgy kell a banditáknak!
„A hősök örökké élnek? A frászt élnek örökké, kapnak egy kis zászlócskát, és annyi” – mondta egy ismerősöm odaátról. „Annyi a katonatemetés, a negyedéről se adnak hírt” – így egy másik Kárpátaljáról.