Akik többre születtek – Suhajda Szilárd és Varga Csaba hegymászásairól

2023. június 25. 15:45

Kihívás nélkül nincs élet – mindenkinek a maga szintjén. Demkó Attila írása.

2023. június 25. 15:45
null
Demkó Attila
Demkó Attila

Írta: Demkó Attila

 

A hegyek világa nagyon más. Lehet romantikus elképzelésekkel dobálózni, de a szépségen és a tisztaságon túl a hideg és a kegyetlen a jó szó. De ez így együtt adja a vonzerőt. A ragyogó hó, a tornyosuló sziklák, az, hogy minden lépés erőfeszítés.

Kárpát-medencei léptékkel

nehéz azt megérteni, amit Suhajda Szilárd megpróbált a Csomolungmán vagy Varga Csaba próbál most a Nanga Parbaton,

oxigén nélkül, egyedül, tisztán eljutni a halálzónában a csúcsig. A Fogarasi-havasok és a Tátra legtöbb csúcsára is különösebb erőnlét, előkészület és tudás nélkül fel lehet jutni. Bármilyen hatalmasnak tűnik is a Fertő tó felől a Schneeberg vagy a Rax, mind a kettő megjárható egy nap alatt. Nem veszélytelen, de egy átlagember is feljuthat a Mont Blanc-ra, Európa tetejére. Persze ott már nehezebb a lélegzet, 3000 méter felett a legtöbbünk már érzi a magasságot.

Suhajda Szilárd nem volt átlagember, Varga Csaba sem az. Szilárdot nem ismertem, de ismeretlenül is mélységesen tiszteltem. Csabát ismerem és féltem, de tudom, hogy amit tesz, az neki maga az élet. Nem vagyunk egyenlők, nem születtünk annak, soha nem is leszünk azok. Van, aki többet kap, van, aki kevesebbet. 7000-8000 méter felett csak egy lelkileg-testileg más, keményebb fából faragott ember teheti meg, amit a hegymászók tesznek. Hogy lépjenek még kettőt, hogy kibírják a hideget, de nemritkán a tűző forróságot is – déli falakon szélcsendben hihetetlenül meleg tud lenni. Valójában mindenkit sokkal jobban korlátoz és megemel a gének lottója, mint gondoljuk. Ők különleges emberek.

Magam csak kívülről láttam egy keveset ebből a világból. Csaba könnyedségét egy-egy túrán,

amikor gond nélkül ment le-fel olyan helyeken, amitől engem kivert a hideg veríték.

Egy másik kiváló magyar hegymászó, Babcsán Gábor azzal döbbentett meg, hogy egy olyan függőleges sziklafalon „szaladt” fel pár perc alatt biztosítás nélkül, ami tapasztaltabb mászóknak is fél óra. Mint akinek minden szikla, minden kis rés a fejében van. A karokban, lábakban lévő erejük meg döbbenetes.

Az ilyen embereknek a maratonfutás egy délutáni séta. A fizikai erő hihetetlen szellemi erővel párosul. Csaba építész, művelt, olvasott, történelmet ismerő ember. Miért csinálja? Persze, teszi ezt az erdélyi magyarokért is, hogy egy 8000-es csúcsról is elmondhassa: létezik a magyar Nagyvárad, és van esély a megmaradásra. Ez a szívügye. De az ilyen képességekkel rendelkező embereknek kell maga a kihívás. Kihívás nélkül nincs élet – mindenkinek a maga szintjén. Milyen unalmas könnyen győzni! Az erő­feszítés nélküli siker mégis mennyit ér? Hogy meg is lehet halni? Felelőtlen dolog ez feleséggel, kisgyerekkel?

Kívülről ne szóljon bele ebbe senki.

A hegyen egyszerre ürül ki és telik meg az elme. Nincsen semmi ehhez fogható, talán a sebesség kivételével. Ez szó szerint a kétszázhúsz feletti világ, napokig, hetekig. Nincs bánat, emlékezés, múlt és jövő, csak a pillanat van, amit túl kell élni. A következő lépés. Az ítélkezők fantáziátlan emberek, de nem rosszak. Nem tehetnek róla, ezt kapták: a megértés képességének hiányát.

Varga Csaba Nanga Parbat-expedíciójának térképe (forrás: Hazatérő FB)
Varga Csaba Nanga Parbat-expedíciójának térképe (forrás: Hazatérő FB)

 

De vissza a Nanga Parbathoz. Ez a hegy a forrongó Pakisztán egyik jéghideg, gyönyörű óriása. Aki látta közelről, azt mondja,

az egyik leglenyűgözőbb nyolcezres, mert szinte a síkságból nő ki egészen 8126 méterig.

Az egyik oldala, a Rupal-fal 4600 métert emelkedik függőlegesen. Többet, mint a svájci Eiger teljes magassága, és aki látta közelről az Eiger 1800 méter magas Északi-falát, az el tudja legalább képzelni, milyen lehet. A Nanga Parbat beceneve gyilkos hegy. Nem véletlenül: csak az Annapurna és Pakisztán teteje, a K2 halálosabb.

Csaba elindult. Nála felkészültebb kevés van, ő erre született. A hegy meg hatalmas, hideg, kegyetlen és gyönyörű. Mit lehet mondani, „legyél óvatos, Csaba”? Ha óvatos lenne, nem mászna ekkora hegyeket. Hajrá, Csaba!

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

 

Nyitóképen: a Nanga Parbat hegyóriása. Fotó: Shutterstock

Összesen 41 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
herden100
2023. június 26. 00:14
Britttudós! (35000 + 9000 + 3000 + 5000) négyzetkilométer, VISSZA!!! https://m.youtube.com/watch?v=HqgIVVLif9c https://m.youtube.com/watch?v=kbEhE9aV1Wc https://m.youtube.com/watch?v=aBTVtGamJCI
Maciapu
2023. június 25. 23:44
"A hegyen egyszerre ürül ki és telik meg az elme." Baszod, Demkó, azt hogy csinálja? Próbáltad már ezt egy pohárral? EGYSZERRE kiüríteni és telitölteni? Mert ebben az esetben se nem üres, és se nem teli. Egy pillanatra sem. Akármennyire is szeretnéd. Mindig van benne valamennyi. "Nincsen semmi ehhez fogható, talán a sebesség kivételével. Ez szó szerint a kétszázhúsz feletti világ, napokig, hetekig." Talán? Akkor most másztál 8000-es csúcsokat és vezettél autót többször és tartósan 220 felett, vagy nem? Mert ha nem, akkor hogy hasonlíthatod egyiket a másikhoz? "Nincs bánat, emlékezés, múlt és jövő, csak a pillanat van, amit túl kell élni. A következő lépés." 1.) A bánat hogy a bánatba jön ide? 2.) Most akkor a pillanat túlélése a cél, vagy a csúcsra feljutás, Demkó? Mert nagyon nem mindegy! "Az ítélkezők fantáziátlan emberek, de nem rosszak. Nem tehetnek róla, ezt kapták: a megértés képességének hiányát." 1.) A fantáziátlanságnak mi a bánat kapcsolata van az ítélkezéssel, Demkó? Hogy jön a kettő egymáshoz? 2.) Szerintem te kevered a megértést az elfogadással. Én ugyanis értem, mi történ, éppen ezért nem fogadom el. A zsidó Suhajdát az egója vitte fel a hegyre, és az egója hagyta ott. Ez ilyen egyszerű. Minden más csak magyarázkodás. És üzlet. Valakinek.
koronaszepe
2023. június 25. 19:08
Ebben azért nagy igazság van. "Nem tesz jót egy nemzetnek a meg nem érdemelt sikerélmény; degenerálódik tőle, mint az olajállamok. Megnyugszik a mániákus kevesek semmit sem jelentő, lényegtelen rekordjaitól, visszahanyatlik a kanapéra, és szotyizik tovább a hitelre vett plazmatévé előtt. Mégis mi vagyunk a királyok, elhoztuk az aranyat rúdtáncban és lólengésben. Fehér lovunk leng, lengeti a szél, a csaták bíbor hajnalán. És mivel ebben vagyunk jók, hát érdekünkben áll elhinni, hogy ez a lényeg, és nem a Mars-szonda."
Bobika8
2023. június 25. 17:17
"mindenkinek a maga szintjén." Ez az, le kéne szoknod a billentyűzetről.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!