Egy világháborúval, egy hidegháborúval és több száz millió polgári áldozattal később a történelem megismétli önmagát. Ugrósdy Márton írása.
A szerző külpolitikai szakértő, helyettes államtitkár
A mostani munkám egyik legjobb része a hivatali könyvklub. Így került hozzám Nicholas Mulder The Economic Weapon (a gazdasági fegyver) című, a szankciókról szóló könyve. Bár a műfaj nem sci-fi vagy horror, hanem száraz gazdaságtörténelem, sajátos időutazáson vehetünk részt vele, amelyből kiderül, a liberális internacionalisták pont olyanok, mint a Bourbonok:
A szankciók valójában hadi cselekmények, igazi, halált hozó fegyverek, csak éppen közvetetten gyilkolnak, hadüzenet nélkül. Céljuk az ellenség hátországának megtörésével, a lakosság éheztetésével és az életkörülmények lerombolásával megakadályozni, hogy a gyerekek, azaz a jövő katonái megszülessenek – vagy ha már megszülettek, akkor haljanak éhen –, illetve elérni, hogy a lakosság fellázadjon a kormánya ellen. A szankciók a totális háborút szolgálják, hiszen nemcsak az ellenséges katonákat, hanem a polgári lakosságot is sújtják, bár kitervelőik szerint pont ez is a céljuk, hiszen az a nép, amely nem kergeti el törvényszegő vezetését, maga is bűnrészessé válik a háborúban, így megérdemli sorsát.
Borzalmas távlatok, pedig az első világháború kezdetleges gazdasági szankciói után épp ezekkel a célokkal fogalmazták meg a Nemzetek szövetsége egységokmányának 16. cikkelyét. Azonban a híres-hírhedt 16. cikkely már ekkor is számos buktatót rejtett magában, hiszen a piaci szemléletű, liberális emberben hitt.
hanem dacosan szembe fognak szállni a külső nyomással. Nem vette figyelembe, hogy a szankciók csak akkor lehetnek sikeresek, ha a célba vett ország külkereskedelmi partnereinek jelentős többsége bevezeti őket, mert másképp rengeteg alkalom nyílik majd a korlátozások megkerülésére. És nem látták előre azt sem, hogy a szankciók jelentette fenyegetés a revizionista hatalmakat pont nem a megbékélés, hanem a területi expanzió, az életben maradáshoz szükséges erőforrások fizikai megszerzése, tehát a még támadóbb és harciasabb viselkedés és a teljes autarkia felé kényszeríti majd, ahogyan ezt a náci Németország vagy a Japán Birodalom esetében is láthattuk.
A szankciók ráadásul csak úgy működhetnek, ha nincsenek semleges országok, mert ha akár csak egyvalaki is hajlandó kereskedni a szankciók alá vont országgal, akkor a blokád megtörik. Ezért a szankciók szükségszerűen akkor hatékonyak, ha mindenki betartja vagy egyes nagyhatalmak betartatják őket. Éppen ezért voltak hatástalanok a két világháború közötti időszakban, hiszen a korszak meghatározó felemelkedőben lévő nagyhatalma, az Egyesült Államok a semlegességet választotta.
Száz évvel,
Ahogyan az 1920-as években, a liberális internacionalisták most is azt gondolják, pusztán a gazdasági visszaeséssel való fenyegetés, a rosszabb életszínvonal és a valutaárfolyamok ingadozása elég lesz arra, hogy más országokra rákényszerítsék az akaratukat. Úgy gondolják, hogy fel lehet sorakoztatni tetszőleges számú és nagyságú országot az „egy igaz” álláspont mögé. Tagadják, hogy ki lehet maradni a háborúkból. Úgy hiszik, az ellenség kiéheztetésével meg lehet előzni a fegyveres konfliktusokat. 1920 azonban már soha nem tér vissza. A Nyugat soha nem fogja már akkora részét ellenőrizni a világgazdaságnak, mint száz éve, soha nem lesz már akkora katonai, gazdasági és földrajzi fölényben, mint az első világháború után.
A 16. cikkely egyetlen tényleges konfliktust akadályozott meg a világtörténelem során: az 1925-ös kóborkutya-háborút. De pusztán a gazdasági fenyegetés előtt még Kun Béla sem hajolt meg 1919-ben. A mai szankciópártiak mégis azt hiszik, Kun Bélánál sokkal keményebb legényekkel is el tudnak bánni a büntetőintézkedések segítségével. Jómagam kíváncsian várom a végeredményt.
Nyitóképen: Brit birodalmi plakát (archív)
A francia elnök szerint „Irán számos katonai képességét megsemmisítették” az amerikaiak és az izraeliek, de a dúsított urán kérdése továbbra is megoldatlan.
Az ukrán társadalomban egyre erősebb az igény az elit megújulására.
Az MVM személyre szabott tájékoztatást küld mindenkinek.
A fogyasztók terheinek mérséklése érdekében az előző kormány március 9-én védett üzemanyagárakat vezetett be, így a lakosság a benzin literjét 595 forintért, a dízel literjét pedig 615 forintért tankolhatja.
A neves iszlámkutatót és a Danube Institute vendégkutatóját kérdeztük az iszlám és a kereszténység több évszázados harcáról, és a Nyugat jövőjéről. Interjú.
Most minden azon múlik, mennyire lesz tartós az iráni-amerikai megállapodás. Ha tényleg vége a háborúnak, az a magyar gazdaságra, így a forintra nézve is nagyon jó hatással lehet, de más területeken is megérezhetjük a döntés következményeit, így például az üzemanyagáraknál.
Melléthei-Barna Márton hangsúlyozta, a Tisza egyik fontos vállalása a Fidesz által kinevezett bábok leváltása.
A magyar alkotmányos berendezkedés és a hatalmi ágak egyensúlyának védelmét veszélyezteti Magyar Péter – mondta a Politicónak.
