„Minden Egész eltörött” – írta Ady Endre néhány évvel a világháború kitörése előtt. Bő egy évszázaddal később, napjainkban sokunkban jelenik meg ugyanez az érzés – s csak remélni tudjuk, hogy a háború alakulása nem igazolja a történelmi helyzet ismétlődésétől való félelmet. Az utóbbi években valahogy sorra jöttek az életünket, egészségünket, biztonságunkat fenyegető krízisek, és nem váltották, hanem kiegészítették egymást. Ahogy az Alapjogokért Központ és a Kereszténydemokrata Intézet által kiadott új könyvben, A népszerűség átkában Békés Márton idézi Guillaume Faye-t: egyfajta katasztrófakonvergencia zajlik a szemünk előtt. A migrációs válság mellé 2020-ban felzárkózott a koronavírus-járvány, majd tavaly a háború és az energiaválság.
Az azonban, hogy az újabb krízisek árnyékában kevesebbet beszélünk a migrációs nyomásról, nem jelenti, hogy elmúlt volna a baj. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az Európai Unióban a belügyminiszterek tanácsa ismét a kötelező betelepítési kvóta bevezetésén töri a fejét. Semmi változás, semmi innováció: 2015 körül is ugyanezeket a köröket rótta Brüsszel, és a jelek szerint azóta sem értette meg, mennyire nem megoldás ez a javaslat.
Kezdődött az egész azzal, hogy 2015 nyarán az EU állam- és kormányfői elutasították a kötelező kvótáról szóló elképzelést, azonban ezt megkerülve néhány hónappal később a belügyminiszteri tanácsban áterőltették a javaslatot. Magyarország és Szlovákia az Európai Unió Bírósága előtt támadta meg a döntést. Közben egyes tagállamok álszentsége is megmutatkozott, hiszen sokan egyszerűen nem hajtották végre az általuk hivatalosan támogatott befogadást. Magyarországon a témában 2016-ban népszavazást is tartottak, amelyen több mint hárommillió ember utasította el a betelepítési kvótát, s erre reagálva az Országgyűlés az Alaptörvényben rögzítette: idegen népesség nem telepíthető be hazánkba. Ebben az időben a baloldaltól nemcsak azt hallhattuk, hogy a bevándorlás álprobléma, hanem azt is, hogy a betelepítési kvóta nem is létezik. Sajnos azonban annyira létezik a kvóta ötlete, hogy ennyi kudarc után is újra napirenden van. Éles a kontraszt: itthon érvényesül a demokratikus akarat, Brüsszelben viszont mindenáron áterőltetik a saját elképzeléseiket.