A kötődés filozófiája

A legtöbb válságra, fenyegessen az akár egy országot, akár egy kontinenst vagy magát az egész világot, egyetlen ideológia sem tud helyes választ adni. Az e világi problémák többsége összetett, az ideológiák kizárólagosságra törekvő hajlamuk miatt képtelenek meg­birkózni komplex képletekkel, és fogyatékosságuk miatt megoldások helyett többnyire még nagyobb nehézségeket idéznek elő. Szemben a többi izmussal, a konzervativizmus nem lázálmokat kerget, a szó legtisztább értelmében ideológia­mentes, csak a politikatörténeti nevezéktan miatt került egy sorba a liberalizmussal, a szocializmussal és társaival. A konzervativizmus sokkal inkább a megértésre való hangoltság, aminek célja a pénzzel fel nem becsülhető értékek fenntartása és átmentése.

Ahhoz, hogy felismerjük, mi számít értéknek, tisztában kell lennünk a valósággal, amibe sem az igazságosságról, sem a szabadságról, sem az emberről alkotott idealizált képek nem illenek bele. Az ideologikus gondolkodásmód éppen a valóságismeret terén bukik el, amint arra az angol filozófus, Roger Scruton is rámutat 2014-ben megírt és most már magyarul is elérhető, Hogyan legyünk konzervatívok című művében. Szerinte a legtöbb ideológia alapjában véve valós problémákra ad hamis válaszokat, és bár a felvetéseikben vannak olyan elemek, amelyeket konzervatív nézőpontból is respektálhatunk – mint például a liberalizmus esetében az egyén szabadságának fontossága, vagy a szocializmusnál a társadalmi létünkből fakadó kölcsönös függés igazsága –, egyik megközelítés sem számol azokkal az értékekkel, amelyek élhetővé teszik az emberi életet. Scruton meglátása szerint ez a hiány abból a hamis emberképből fakad, amely az embert homo oeconomicusszá, vagyis gazdasági érdekből cselekvő emberré redukálja. A homo oeconomicus racionális, a saját önérdeke szerint cselekvő individualista valódi kötődések nélkül. Scruton szerint az ember valójában nem ilyen, hiszen épp a kötődéseink éltetnek minket, a családhoz, a hagyományokhoz, a lakóhelyünkhöz, a közösségeinkhez való kötődéseinken keresztül teljesedünk ki.

Az értékek birodalma jóval gazdagabb, hogy annak csereértékét ki lehetne fejezni, az önérdek szerint élő ember ezért nem is képes kapcsolódni hozzá. Idetartozik a vallás, a házasság, a család, az ünnep, de még az érték­teremtő munka is, amelyben a munkálkodó mélyebb értelmet talál, és nem csak a pénzért dolgozik. A filozófus szerint a homo oeconomicusnak azért is okoz gondot az értékek elismerése, mert azok felelősségvállalásra ösztönöznek. Különösen érdekes az a fejezet, amelyben a 2020-ban elhunyt Sir Roger Scruton a képernyő okozta kihívásról értekezik. Szerinte a barátságok kiüresedése nagyban összefügg azzal, hogy az online felületekre terelt kapcsolatokból nemcsak a másik fél arcának, gesztusainak észlelése vész el, hanem az elszámoltathatóság is, mivel bármikor kiszállhatok egy beszélgetésből, ha nem tetszik, amit hallok, erre egy természetes találkozás során ritkábban van lehetőség. A házassággal is hasonló a helyzet, ha nincs, ami megszentelje, nem több egy együttlakási szerződésnél, ami bármikor felbontható.