Ugyan mire mennénk azzal a sokat emlegetett „európai hadsereggel”? Egyáltalán ki lépne be ebbe a seregbe?

2023. május 07. 14:27

Nagy kérdés, hogyan lettek a korábban még a fegyveres önvédelmet is elutasító német Zöldek fehér lelkű, pacifista galambjaiból Annalena Baerbockhoz hasonló véresszájú háborús uszítók szinte egyik pillanatról a másikra.

2023. május 07. 14:27
null
Somkuti Bálint
Somkuti Bálint
FN.hu

A szerző hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatótanára

 

Katonának lenni nem munka, nem szakma, hanem hivatás. Bárki, aki kicsit is foglalkozott modern fegyveres erőkkel, gyorsan szembesül az írott és íratlan szabályok sokaságával, amely sokszor mitikus ködbe burkolja napjaink terepszínű egyenruhásait. Nem mehetünk el amellett, hogy óriási teher és felelősség a társadalom egyetlen olyan csoportjához tartozni, ahol nemcsak meg­engedik, hanem el is várják az amúgy hatalmas tabuk övezte szervezett erőszak gyakorlását.

Ne kerteljünk, mondjuk ki:

a katona az egyetlen, akitől a társadalom elvárja, hogy ha kell, akkor öljön.

És ez jelentős súly mindegyikük vállán. Egy ismerősöm, az ausztrál Különleges Légi Szolgálat (SASR) nevű elit egység volt tagja így fogalmazott: „Az ember mindennap erre készül, ezt gyakorolja, és közben imádkozik, hogy minél ritkábban kerüljön rá sor.” Hogy egy bevetés milyen nyomot hagy az emberben, arra elég A Gyűrűk Ura Sarumanját alakító Christopher Lee szavait felidézni, aki hatvan évvel a második világháború titkos műveleteiben való közreműködése után is azonnal letorkolta Peter Jackson rendezőt, amikor az el akarta neki magyarázni, milyen hangot ad ki egy hátba szúrt ember. „Én pontosan tudom, milyen hang az. Megtapasztaltam” – mondta.

A társadalom demilitarizációjának jegyében nem véletlenül szüntették meg a legtöbb országban a szuronyharcoktatást, amely nem elsősorban a már a 19. szá­zadban is elavult bajonett használatára készítette fel a sorozott bakákat, hanem a háború elkerülhetetlen körülményeire, a test test elleni küzdelemre és a másik életének kioltására. Ugyanezen okok miatt a civilek már nem emberalakra, hanem céltáblára gyakorolnak lőni. A társadalom pacifistává nevelésére hozott intézkedések listáját még bőven lehetne folytatni.

És hogy miért is írtam ilyen hosszan az általam is nagyon kedvelt katonalét sötét oldalairól? Miért beszélek arról, amiről a hozzám hasonlóan – a saját megfogalmazásom szerint – katonák által fel- és átnevelt civilek sem nagyon szoktak?

Nos, azért, mert az orosz agresszió nyomán Európán végigsöpört a militarizmus szelleme.

Abba ne menjünk bele – pedig megérne egy hosszú elemzést –, hogyan lettek a korábban még a fegyveres önvédelmet is elutasító német Zöldek fehérlelkű, pacifista galambjaiból Annalena Baerbockhoz hasonló véresszájú háborús uszítók szinte egyik pillanatról a másikra. Inkább azt a kérdést tegyük fel, hogy miként képzeli az európai elit a kontinens megvédését, hogyan akarja a hidegháború vége óta eltelt több mint harminc évben a hagyományos értékek ellen vívott küzdelem hatásait ripsz-ropsz eltörölni. Mert bizony a katonától nemcsak azt várja el a társadalom, hogy öljön, hanem azt is, hogy alkalomadtán meghaljon! És az ember nem tudja, nem akarja az életét elvont ideákért feláldozni.

Már Napóleon is megmondta, hogy a háborúban a szellemi és fizikai tényezők aránya három az egyhez. Egy hadsereg nemcsak fel­szerelésből áll, hanem az azt kezelő katonákból is. Sőt, elsősorban belőlük. Az az európai közösség, amelyik évtizedekig tűzzel-vassal irtotta a nemzeti gondolatot, a hagyományos értékeket, de európai identitást nem tudott – nem is tudhatott – a helyére állítani, mire alapozva akar most védelmi erőt fejleszteni?

Milyen alapon várja el a katonai szolgálatra hajlandó fiataljaitól, hogy kockáztassák a jövőjüket, sőt életüket

egy olyan helyért, amely egyébként megveti és lenézi a hozzájuk hasonlóan gondolkodókat? Mert erősen kétlem, hogy a jelenleg Oroszország megbüntetéséért rikácsolók fognak bevonulni.

Nehezen képzelhető el, hogy egy woke Európa találna több tízezernyi fiatalt, aki képes és hajlandó lenne ölni és meghalni „haladó” ideáiért. Brüsszelben szinte biztosan nem gondolták végig, hogy az orosz–ukrán háborúra adott kardcsörtető válaszuk hatalmuk alapjait ássa alá – mert rendszerük, értékeik ebben az új biztonságpolitikai környezetben már nem tarthatók fenn sokáig.

 

Nyitóképen: NATO-zászlós katonanő Vilniusban (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Összesen 151 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Malvin
2023. május 13. 10:23
"Az ukránok nagy árat fizetnek azért, hogy szövetkeztek a jenki globalistákkal. Nem csupán az orosz támadás okán, de már jól látszik, saját szövetségeseik is a védekezők életével játszanak..." Lássuk: https://felhom.blog.hu/2023/01/30/vilaghaboru_ukrajnaban
Reszelő Aladár
2023. május 07. 21:09
Nekik már nincsenek gyerekeik, így leginkább más gyerekét küldenék harcba. Azokért meg nem kár, legalább csökken a CO2 lábnyom, több hely marad a migránsoknak (gondolom akkor sem őket küldenék, ha amúgy katonaviseltek). A siker pedig garantált: Ha nyernek, akkor megszivatták a ruszkikat és a gazdi boldog lesz. Ha nem nyernek, akkor tovább gyorsították Európa népességcseréjét. A gazdi mindenképpen boldog lesz.
Palatin
2023. május 07. 21:01
Gyurcsány -, akiröl sok szép verset írtam -, megkért, hogy írjam meg elöre a beszédét, amit majd az ukrajnába induló elsö és utólsó magyar hadsereg elött fog majd elmondani, miután a Nató megtette öt az új Szálasinak. A piszkozatot így képzelem el, szóljatok hozzá: Magyar Katonák! Ti vagytok azok, akik a magyar történelmet újra fogjátok írni, éspedig nagybetükkel írjátok újra. Rajtatok a Nato szeme, a Nato áldása, és hálája. Mert egyedül ti vagytok azok, akik felsö parancsra önként vállaltátok ezt az emberformáló, dicsö küldetést, amelynek célja a gonosz felszámolása bolygónkon. Az unió többi országainak katonái megtagadták ezt. Én mint az új Nemzetvezetötök, ragaszkodtam az ösi római légiók jelszavához, hogy "Dicsöséget életért". Azaz legyen inkább kevesebb magyar, - akár sokkal kevesebb is -, de azok fölött ragyogjanak még fényesebben a csillagok. Ti lesztek azok, - akik ha mind egy szálig oda vesztek is -, a történelemkönyvek azt fogják írni rólatok, hogy "Ök legalább megpróbálták, béke hamvaikra". Barátaim, ezért fogtok harcolni. Bár lélekben én is veletek leszek, de nem érzem méltónak magamat, hogy ebben a dicsöségben osztozzak veletek. Inkább kockáztatom az utókor esetleg becsmérlö bírálatát is, miszerint, "Ekkora barmot még Európa nem látott." De nem baj, a bátrakat semmi nem riasztja vissza. A nagy tettek, hösöket kívánnak és ti azok lesztek barátaim. Az ég veletek. Ukrajna, - ha lesz még ez a diadalittas ország -, imába fogja foglalni a neveteket, ukránná fogad benneteket. Van még pár napotok, hogy ezt a dicsö nyelvet megtanuljátok, mert magyarul, az ugar nyelvén azon a szent földön nem beszélhettek. Orbán, - a legyözött, szégyentelen rezsim bukott vezetöje, az egykori Magyarisztán csökönyös favorizálója, aki makacsul ragaszkodott a szüklátókörü magyarbarát politikához, és akit ezért amerikai barátaink aranyat érö, de dollárban kifizetett támogatásával demokratikusan megpuccsoltunk, így már biztos helyen, rács mögött imádkozik értetek a vallatások közötti szünetekben -, nos ö azt kéri tölem utolsó kívánságként, hogy adassam fel nektek az utólsó kenetet és bérmáltassalak meg benneteket, hogy tisztán érkezzetek meg az Úr lábai elé. Nos emiatt a provokáció miatt súlyosbítást kértem rá a bíráktól, de ök azt mondták, hogy nincs hova súlyosbítani, mert már az unió is sokallja, amit kapott. De a ti érdeketekben barátaim, - akik a világtörténelem legnagyobb diadalát fogjátok elhozni nekünk diszes koporsókban -, kivételt teszek, kész vagyok a kompromisszumra. Majdani hamvaitokat a bíboros úr fogja megszentelni, akit kimondottan ebböl a célból kihozunk a magánzárkájából. Persze csak ha azonosítani tudunk benneteket, mert hiába úgye mégsem szóratjuk a szenteltvizet mindenkire. A hátramaradott családjaitokat, - legyetek e tekintetben nyugodtak -, természetesen kártalanítani fogjuk, ha az únió a megigért segélynek legalább egy részét, - ha kell -, többszöri folyamodást után tényleg átutalja, ha máshogy nem, tíz évig részletekben. Ha ez mégsem sikerülne, - mert újabban Brüsszelben már rám sem hallgatnak -, akkor természetesen a ti dicsöségetek még jelentösebb lesz, hiszen ahogy a Biblia mondja Jónás könyvében: "Az áldozat naggyá tesz". Nos erre nektek sok alkalmatok lesz. Most pedig barátaim, vonuljatok díszlépésben átvenni a felszereléseteket, a két pár használt, latyakban jól bevált gumicsizmát, napszemüveget a bántóan villogó rakéták ellen, a tüzérségi csákót megerösített pakundekliböl, és a vadászpuskákat, amikhez izlés szerint kereshettek töltényeket. Elöre magyarok, történelmi küldetésetek kezdetét ezennel kinyilatkoztatom. Az új magyar honvédelmi szokás szerint tegyétek mindig azt, amit az amerikai tisztjeitek parancsolnak nektek, hogy elégedettek legyenek velem is. Csata indul honvédek, fel a biciklire!
olajfa1
2023. május 07. 20:17
Ha ez olyan "idegenlégió" szerű dolog lenne akkor sok mindenre nem nagyon lehetne használni, de legalább nagyon sokba kerülne!...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!