Nagy kérdés, hogyan lettek a korábban még a fegyveres önvédelmet is elutasító német Zöldek fehér lelkű, pacifista galambjaiból Annalena Baerbockhoz hasonló véresszájú háborús uszítók szinte egyik pillanatról a másikra.
A szerző hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatótanára
Katonának lenni nem munka, nem szakma, hanem hivatás. Bárki, aki kicsit is foglalkozott modern fegyveres erőkkel, gyorsan szembesül az írott és íratlan szabályok sokaságával, amely sokszor mitikus ködbe burkolja napjaink terepszínű egyenruhásait. Nem mehetünk el amellett, hogy óriási teher és felelősség a társadalom egyetlen olyan csoportjához tartozni, ahol nemcsak megengedik, hanem el is várják az amúgy hatalmas tabuk övezte szervezett erőszak gyakorlását.
Ne kerteljünk, mondjuk ki:
És ez jelentős súly mindegyikük vállán. Egy ismerősöm, az ausztrál Különleges Légi Szolgálat (SASR) nevű elit egység volt tagja így fogalmazott: „Az ember mindennap erre készül, ezt gyakorolja, és közben imádkozik, hogy minél ritkábban kerüljön rá sor.” Hogy egy bevetés milyen nyomot hagy az emberben, arra elég A Gyűrűk Ura Sarumanját alakító Christopher Lee szavait felidézni, aki hatvan évvel a második világháború titkos műveleteiben való közreműködése után is azonnal letorkolta Peter Jackson rendezőt, amikor az el akarta neki magyarázni, milyen hangot ad ki egy hátba szúrt ember. „Én pontosan tudom, milyen hang az. Megtapasztaltam” – mondta.
A társadalom demilitarizációjának jegyében nem véletlenül szüntették meg a legtöbb országban a szuronyharcoktatást, amely nem elsősorban a már a 19. században is elavult bajonett használatára készítette fel a sorozott bakákat, hanem a háború elkerülhetetlen körülményeire, a test test elleni küzdelemre és a másik életének kioltására. Ugyanezen okok miatt a civilek már nem emberalakra, hanem céltáblára gyakorolnak lőni. A társadalom pacifistává nevelésére hozott intézkedések listáját még bőven lehetne folytatni.
És hogy miért is írtam ilyen hosszan az általam is nagyon kedvelt katonalét sötét oldalairól? Miért beszélek arról, amiről a hozzám hasonlóan – a saját megfogalmazásom szerint – katonák által fel- és átnevelt civilek sem nagyon szoktak?
Abba ne menjünk bele – pedig megérne egy hosszú elemzést –, hogyan lettek a korábban még a fegyveres önvédelmet is elutasító német Zöldek fehérlelkű, pacifista galambjaiból Annalena Baerbockhoz hasonló véresszájú háborús uszítók szinte egyik pillanatról a másikra. Inkább azt a kérdést tegyük fel, hogy miként képzeli az európai elit a kontinens megvédését, hogyan akarja a hidegháború vége óta eltelt több mint harminc évben a hagyományos értékek ellen vívott küzdelem hatásait ripsz-ropsz eltörölni. Mert bizony a katonától nemcsak azt várja el a társadalom, hogy öljön, hanem azt is, hogy alkalomadtán meghaljon! És az ember nem tudja, nem akarja az életét elvont ideákért feláldozni.
Már Napóleon is megmondta, hogy a háborúban a szellemi és fizikai tényezők aránya három az egyhez. Egy hadsereg nemcsak felszerelésből áll, hanem az azt kezelő katonákból is. Sőt, elsősorban belőlük. Az az európai közösség, amelyik évtizedekig tűzzel-vassal irtotta a nemzeti gondolatot, a hagyományos értékeket, de európai identitást nem tudott – nem is tudhatott – a helyére állítani, mire alapozva akar most védelmi erőt fejleszteni?
egy olyan helyért, amely egyébként megveti és lenézi a hozzájuk hasonlóan gondolkodókat? Mert erősen kétlem, hogy a jelenleg Oroszország megbüntetéséért rikácsolók fognak bevonulni.
Nehezen képzelhető el, hogy egy woke Európa találna több tízezernyi fiatalt, aki képes és hajlandó lenne ölni és meghalni „haladó” ideáiért. Brüsszelben szinte biztosan nem gondolták végig, hogy az orosz–ukrán háborúra adott kardcsörtető válaszuk hatalmuk alapjait ássa alá – mert rendszerük, értékeik ebben az új biztonságpolitikai környezetben már nem tarthatók fenn sokáig.
Nyitóképen: NATO-zászlós katonanő Vilniusban (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Az oroszok kijevi és más ukrán városokban található támadási célpontokat jelöltek ki, többek között az elnöki hivatalt is – állítja az ukrán elnök.
A nyomozók szerint a vádlott robbantásokat, gyújtogatásokat és késes akciókat készített elő európai és amerikai helyszíneken.
Az izraeli hadsereg Gázavárosban légicsapást hajtott végre Iz ad-Dín Haddád, a Hamász gázai katonai vezetője ellen.
Egy biztos, Oroszországban komoly tárgyalópartnerként tekintenek a volt magyar miniszterelnökre.
Mariupol egykori védői, tisztek és sorkatonák is hazatérhettek.
Minden eddiginél pusztítóbb légicsapás-sorozat érte Ukrajnát az elmúlt napokban.
Magyar Péter felmentette Havasi Bertalant. De vajon kinek a javaslatára?
A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter javaslatot tett Havasi Bertalan felmentésére, miközben az érintett tisztséget már megszüntették.
