A rítus eltűnése már a nyolcadik kis könyvecske, amely magyarul megjelenik Byung-Chul Han tollából. A szöuli születésű svájci filozófus a késő kapitalista posztmodern – az ő szóhasználatában: „neoliberális” – társadalmak kritikusa. Magyarul kiadott első köteteit, A kiégés társadalmát, a Pszichopolitikát a baloldali média felkapta, mivel a neoliberalizmus jelenleg a nemzetközi baloldal szótárában is szitokszó, nem csak a magyar jobboldaléban. Han folyamatosan tanulmányozza a kortárs társadalom jellemzőit: a teljesítménykényszert, a munkaerőltetést, s a kortárs civilizációs mentális betegségeket – mint a narcizmus, a depresszió, a kiégés, a figyelemzavar – mind a neoliberalizmusnak tulajdonítja. Állítása szerint a neoliberális társadalom tagjai saját magukat zsákmányolják ki. Szerzőnk megfejtése természetesen szimpatikus lehet a baloldalnak. Ráadásul Hant hegeliánusként, a dekonstrukció posztmodern elméleti iskolájának híveként tartják számon.
Egyre hódít manapság a családfakutatás: a fiatalabb nemzedékek mind kíváncsibbak, kik voltak az őseik. Akit beszippant ez a világ, biztosan sokáig nem ereszti – és ez így is van rendjén: hozzátehetünk valamit a kollektív magyar emlékezet megőrzéséhez és továbbadásához.
A közbeszédben jelenlévő adok-kapok csak a jéghegy csúcsa, a probléma ennél mélyebben húzódik. De még mindig nem késő építőembereket toborozni a rombolókkal szemben. Krupincza Mariann írása.
A válaszadók közel 60 százaléka a saját lakás vásárlásának támogatását tartja fontosabbnak, míg mindössze egyharmaduk (33 százalék) helyezné a fókuszt a bérlakások építésére.
A benyújtott törvénytervezet értelmében akár 8 év börtönbüntetés is kiszabható a szexuális irányultság vagy a nemi identitás intoleranciájából fakadó bűncselekményekre.