A rítus eltűnése már a nyolcadik kis könyvecske, amely magyarul megjelenik Byung-Chul Han tollából. A szöuli születésű svájci filozófus a késő kapitalista posztmodern – az ő szóhasználatában: „neoliberális” – társadalmak kritikusa. Magyarul kiadott első köteteit, A kiégés társadalmát, a Pszichopolitikát a baloldali média felkapta, mivel a neoliberalizmus jelenleg a nemzetközi baloldal szótárában is szitokszó, nem csak a magyar jobboldaléban. Han folyamatosan tanulmányozza a kortárs társadalom jellemzőit: a teljesítménykényszert, a munkaerőltetést, s a kortárs civilizációs mentális betegségeket – mint a narcizmus, a depresszió, a kiégés, a figyelemzavar – mind a neoliberalizmusnak tulajdonítja. Állítása szerint a neoliberális társadalom tagjai saját magukat zsákmányolják ki. Szerzőnk megfejtése természetesen szimpatikus lehet a baloldalnak. Ráadásul Hant hegeliánusként, a dekonstrukció posztmodern elméleti iskolájának híveként tartják számon.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
Még mindig hódít a sigma trend, ami a függetlenséget és az öntörvényűséget hirdeti a fiatalok körében, miközben a 30-as és 40-es korosztály másik fele attól szenved, hogy nem találja meg a másik felét.