A Nyugatot megmenteni önmagától

„Élj érdekes időkben!” – szól a kínainak tartott jókívánság, ami valójában a legkevésbé sem jókívánság, és főleg nem kínai, sokkal inkább angol. Jelentéstartalmát tekintve nem is meglepő a brit eredet, hiszen az angol humorhoz közel áll az irónia és az az életfilozófia, amit talán Ricky Gervais foglalt össze legjobban: „we are polite, but we never mean it”, vagyis „udvariasak vagyunk, de sose gondoljuk komolyan”. 

Félretéve az eredettörténetet, attól tartok, hogy a fenti „jókívánság” nagyon is aktuális, ha le akarjuk írni a világ helyzetét: érdekes időkben élünk. A történelmi tapasztalat azt mondatja velünk, hogy minden érdekes időszakot megelőzött egy hosszabb-rövidebb ideig tartó „boldog békeidő”, például 1848 előtt a reformkor, az első világháború előtt a dualizmus, a két világháború között pedig a Bethlen-konszolidáció. A 20. század második fele nagyrészt békés volt a magyarok számára, de semmiképp nem szabad. 1989-ig kellett várni, mire egyszerre lett szabad és békés világ hazánkban. A kommunisták és a ruszkik elűzése utáni harminc év néhány kivételtől eltekintve (Bokros-csomag, 2006-os rendőrterror, 2008–2009-es gazdasági válság MSZP–SZDSZ-kormánnyal súlyosbítva) békében és néhol hullámvölgyekkel, de gazdasági prosperitásban telt. Az utóbbi száz év legjobb évtizede pedig egyértelműen a 2010 és 2020 közötti időszak volt. 2020-ban rárúgta a világra az ajtót a koronavírus-járvány, majd mikor már abban bízhattunk, hogy vége a rémálomnak, az oroszok úgy döntöttek, hogy rárontanak a szomszédjukra, amivel felforgatták a világpolitikát. Még az egyik válságot sem hevertük ki, máris kaptunk egy újabbat, ami, úgy tűnik, még jobban megvisel bennünket.