Orbán Viktor váratlant húzott: csütörtökön új helyszínen folytatódik a békemisszió
Egyre több ország szeretné, ha véget érne a háború.
Az orosz–ukrán háború kitörése, széles körű szankciók Moszkvával szemben, az Északi Áramlat elleni szabotázs, a belső égésű motorral működő autók értékesítésének betiltása az Európai Unióban 2035-től, majd a tiltás fellazítása – néhány esemény az utóbbi bő egy évből, amelyet a világhírű energetikai szakember, Daniel Yergin Változó világtérkép című, 2020 őszén megjelent kötetében még nem vehetett számításba. Azt gondolhatnánk, hogy ezek az események egyenként is jelentős fordulatot hoztak a világgazdaságban, pedig a változás már régóta zajlik, méghozzá a szemünk láttára. Yergin arra mutat rá, hogy bár a Föld geológiai adottságai állandók, a nagyhatalmak egymáshoz való viszonya és a politikai prioritások módosítani tudják a világgazdaság irányát, és mindezt a hírciklusba ragadt egyszerű emberek bizony nehezen láthatják át.
Hajlamosak vagyunk a geopolitikát az erőforrásokért folyó versenyként felfogni, csakhogy a szuperhatalmak nem egyszerűen saját energiaszükségletük miatt rivalizálnak, hanem azért is, hogy minél nagyobb mozgásterük legyen a nemzetközi porondon – és az energiafüggőség éppenséggel mozgásteret csökkentő faktor. Jó példa erre az Egyesült Államokban még most is zajló palaforradalom, amelynek köszönhetően a 330 milliós ország immár saját forrásból is kielégíthetné folyamatosan növekvő energiaigényét, ha akarná. De az energia a hatalom valutája is, a piacon pedig előnyös üzleteket lehet kötni, különösen egy olyan kontinensen, mint Európa. A bezárás előtt álló groningeni gázmezőn túl ugyanis nincs számottevő tartalék a földrészen, nem csoda, ha az Oroszországnak való kitettség nemcsak energiabiztonsági, hanem egyenesen geopolitikai kérdéssé vált, különösen az európai piacot uralni vágyó USA-nak.
A szerző a több mint ötszáz oldalas kötet legnagyobb részében az energiapiac legfőbb játékosairól, így Kínáról, a Közel-Keletről és Oroszországról is ír, az igazán érdekes fejezetek mégis inkább a klímapolitikához kapcsolódnak. A 2015-ös párizsi klímaegyezmény újabb konfliktusokat kódolt a geopolitikába, amelyek fő frontjai már látszanak. Az egyik ezek közül az autóipar területén húzódik: az új mobilitási triád, vagyis az elektromos gépkocsik, a fuvarhívó appok és az önvezetés konvergenciája, illetve a klímapolitikai direktívák együttesen teljes körű átalakításra kényszerítik az iparágat. Ennél is nagyobb kihívásokat tartogat az energetika nyersanyagigénye, hiszen a megújuló rendszerek, de egy akkumulátor is jóval több ásványi anyag felhasználását teszi szükségessé, mint korábban gondolni merték volna. Azt már egy újabb tanulmányában írja Yergin, hogy a klímacélok eléréséhez meg kell kétszerezni a rézkitermelést ahhoz, hogy elegendő nyersanyag legyen a „tisztább” energiára való átálláshoz, vagyis a „big oil” helyett a „big shovel” ideje jön el. Ez pedig olyan, politikailag instabil államokat helyez majd reflektorfénybe, mint a kitermelés felét adó Kongói Demokratikus Köztársaság.