A magyar őstörténet kutatását is beárnyékolja az ukrajnai háború

Kovács Gergő írása a Mandiner hetilapban

A korai magyar történelem régészeti kutatása az utóbbi években látványosan fellendült: fantasztikus eredmények jöttek futószalagon, nem utolsósorban a remek magyar–ukrán–orosz–moldáv régészeti együttműködésnek, a kapcsolatokban rejlő lehetőségeknek köszönhetően. Hogyan változott mindez a háború kitörésével? A témáról Türk Attila régész, az ELKH BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport vezetője mesélt.

„Röviden? Hát nem hiányzott, az biztos. De a munka folyik – válaszolja a szakember az új helyzet következményeit firtató kérdésünkre. – A nehézséget leginkább a háború másodlagos hatása, a pénzhiány jelenti; a rezsi emészti fel, amit kutatásra és publikációra szántunk.”

Türk emlékeztet, hogy

és ez a kutatásokat is érintette: egyre körülményesebbé vált minden, ennélfogva nem felkészületlenül érte őket az újabb nehézséghullám.

Azt azonban, hogy a dolgok odáig fognak fajulni, hogy Ukrajnában múzeumokat tesznek tönkre, Oroszország pedig gyakorlatilag lekapcsolódik az internetről, valóban nem gondolták.

Türk Attila abban bízik, hogy nem fognak megszakadni a gyümölcsöző együttműködések – vagy legalábbis nem mindegyik. A szakmai kapcsolatok szintjére a korábbi feszült helyzetben sem nagyon ért el a politika. Hangsúlyozza, hogy több orosz kolléga is mesélte az utóbbi években: ugyan egy adott konferenciára az ukrán szakemberek nem tudtak eljönni, az előadásukat, prezentációjukat rendre elküldték, és a cikkeiket is leadták. Volt egyfajta szakmai összetartás, hogy legalább a tudomány területére ne engedjék be a viszálykodást.

„Ennek most valószínűleg vége, de például számos orosz régész Ukrajna melletti nyílt kiállása a Facebookon azt mutatja, nincs minden veszve. Mi igyekeztünk mindenki érzékenységére tekintettel lenni, ez néha nem egyszerű, de segítettünk itt is, ott is. Néhány pázmányos diákommal tolmácsoltunk, az ELKH BTK-ban szakszervezeti kezdeményezésre Mende Balázs antropológus kollégám szervezte a segélygyűjtési akciót, Balogh Balázs főigazgató pedig az ukrán régészeti intézetnek írt támogató nyílt levélben állt ki az ország kulturális örökségének megmentéséért” – sorolja Türk Attila.

és ösztöndíjjal segítették egy EU-ban ragadt orosz kolléga családegyesítését. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy soha egyetlen ukrán régészkolléga nem hozott kellemetlen helyzetbe akár csak egy félig vicces beszólással sem az ukrán–magyar politikai nézeteltérések miatt. Pedig meg tudom érteni, hogy amikor lőnek valakire, és olyan körülmények közé kerül, mint most Ukrajnában sokan, könnyen el tudja hagyni a béketűrése és a racionalitása – osztja meg a kutató az érzéseit. – Remélem, hogy mihamarabb véget ér ez az őrület, és tudunk tenni mi is a kapcsolatok normalizálásáért. A már közel végleges kéziratú orosz–magyar régészeti szakszótárunkat most fogjuk kibővíteni az ukrán változattal.”

A német laborok és tudományos központok többsége leállt minden orosz és keleti vonatkozású minta mérésével, a régészeti és archeogenetikai kutatásokkal, Magyarországon viszont folytatódnak az elemzések. Az ELKH BTK-ban felgyorsították az ukrajnai kora középkori szláv minták feldolgozását, amihez a főigazgató külön forrást biztosított, a debreceni Atomki pedig kedvezményesen vállalta a radiokarbon-méréseket. Oroszországban a tatárföldi régészekkel 2022-ben is sikerült közös könyvet kiadni a magyar őstörténet leghíresebb lelőhelyéről, a Bolsije Tyigani-i temető még közöletlen sírjairól.

A régészek tehát kutatnak tovább, rajtuk semmi nem múlik. „Dolgozunk ezerrel, bár most nem utazunk, hanem a korábbi évek rohamtempóban felderített friss forrásanyagát dolgozzuk fel” – fogalmaz a régész. Megtudjuk, hogy Moldovában újabb etelközi sírok kerültek elő, Oroszországban pedig Alekszandr Zelenkovnak a magyar őstörténet nyugat-szibériai hátteréről decemberben sikerrel megvédett doktori disszertációjának közös kiadása van előkészületben. Ukrajna területén elsősorban a szovjet időszak régészeti ásatási dokumentációjának digitalizálása és magyar szempontú áttekintése folyt, és

Szerencsére feldolgozás miatt otthon volt a régésznél a leletegyüttes, így túlélte a helyi múzeum kifosztását – ismerteti a részleteket Türk Attila.

Az idők során több ukrán régésszel, a magyar őstörténet kutatásában kiemelkedő szerepet játszó Olekszij Komarral és Makszim Kvitnickijjel is készítettünk interjút, utóbbival a háború kitörése után, akkor már önkéntesként a fronton harcolt. Türk Attila jó barátjukként ismeri a sorsukat, valamint több más ukrán és orosz régészét is.

„Makszim szerencsére életben van, sajnos tucatnyi ukrán régészről már nem mondható el ugyanez. A frumuşicai leletegyüttesről Makszimmal írt dolgozatunk rövidesen magyarul is meg fog jelenni. A szöveget a lövészárokban korrektúrázta” − mesél el a kutató egy elképesztő részletet. Olekszij Komar egyetlen nagyobb lélegzetű, 2022-ben megjelent publikációja a magyar vonatkozásokkal bíró, a 10–11. századi kijevi–magyar kapcsolatokat érintő Hojnovszkij-szablya modern feldolgozása – emeli ki a szakember.

„Ungvári kollégánk, Igor Prohnenko szerencsére szintén jól van, nemrég egy új középkori régészeti kiállítással fogadták a keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkárunkat, Stifter Ádámot. Ő egyébként korábbi kazanyi konzulként már megismerte a magyar őstörténeti kutatásainkat, és rengeteg logisztikai támogatást kapunk tőle mind a mai napig. És egyszer úgyis ismét béke lesz” – zárja bizakodva szavait Türk Attila.

Nyitókép: A kijevi Hojnovszkij-szablya növényi mintás díszberakással
Fotó: Mandiner-archív