A hetedik művészet varázsa: epikus, több mint háromórás filmmel tiszteleg a Whiplash és a Kaliforniai álom még mindig meghökkentően fiatal rendezője a klasszikus mozi előtt. Damien Chazelle Babylonja a némafilm alkonya és a hangosfilm hajnala körüli évekbe repíti a nézőt.
Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban
Borítékolható volt, hogy a Babylont vegyes kritika fogja kísérni, Hollywood részéről pedig inkább a hallgatás veszi majd körül. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint három nem túl jelentős Oscar-jelölés a letagadhatatlanul impozáns, cgi-t csak minimálisan használó látványért és díszletekért, valamint a brutálisan erős filmzenéért. Utóbbi a film megtekintése óta a legváratlanabb helyeken és pillanatokban talál meg bennünket, időről időre visszamászva a fülünkbe. Oscart viszont nem nyert egyik jelöléssel sem.
Máskülönben egy olyan zsánerű filmnek, mint amilyen a Babylon, igazi fokmérője, hogy miként reagál rá a közönség a moziban. Ebből a szempontból kifogástalanul vizsgázott a film; az 1926-ban megnyílt Puskin – akkor Forum – moziban láttuk,
A Babylonban végighasító, emberi sorsokat egyszerre felemelő és megtörő történet pedig ugyanebben az évben indít egy orbitális kokainos orgiával, s ezzel az expozícióval a rendező máris leveri a vakolatvastagságú glamúrt a mindenkori Hollywood hírhedten hipokrita önképéről. Külön gondolatfutamot érdemelne, hogy miként vált a kokain az első világháború traumájától mindenáron elszakadni vágyó társadalom fizetőképes fél százalékának a legfontosabb tudatmódosító szerévé, most viszont érjük be annyival, hogy túl kell élni az inkriminált éjszakát.
A sodró lendületű éj másnapján már forgatások tucatján van jelenésünk, ahol nemcsak a tűző kaliforniai napfénnyel, de a futószalagon gyártott kisebb-nagyobb produkciók káoszával és a hajnal óta elűzhetetlen katzenjammerral is meg kell küzdeni.
Ám a nap végi jutalom egy olyan operatőrök álma demerung lesz, hogy a fal adja a másikat. De hiába az elégedettséget sugárzó végecsapó a naplementében kifogástalanra instrumentált csókjelenet után,
Az az új filmnyelvi eszköz, amely jelentőségét és hatásait tekintve máig a legradikálisabb változást hozta a mozgókép történetében.
És itt ne egyszerűen a technikára, hanem az új technika és a piaci kereslet nyomán örökre süllyesztőbe kerülő némafilmes alkotói módszerekre, velük a megtörő karrierekre és a tragikus irányt vevő emberi sorsokra gondoljunk.
A Babylon előzetese
filmje fiktív, ám a korszak azonosítható figuráiból gyúrt karakterei arcot is adnak a dekadens Los Angeles ege alatt beteljesülő sorsokhoz. Felemelkedés és bukás, hírnév és felejtés, belső vívódások és az alkotás vágyának felemelő érzése tükröződik a Margot Robbie, Brad Pitt vagy a film kedvéért angolul megtanuló mexikói színész, Diego Calva által megformált főszereplők játékában.
A Babylonban az utolsó epizódszerepnek is súlya van, sőt még a magyarok egykori jelenlétére is van utalás néhány veretes káromkodás formájában. Bár a történet a mindig elkendőzött árnyoldalak miatt egy percig nem kíméli Hollywoodot, ennél sokkal fontosabb, hogy olyan szeretettel viszonyul a filmhez, a klasszikus mozihoz, ami egy pillanatig nem feledteti azt a varázst, amit a hetedik művészet időről időre nyújt nekünk.
Babylon. Damien Chazelle filmje. Országszerte a mozikban
Nyitóképen: UIP-Duna Film
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
