Babylon – epikus film született a klasszikus mozi csodájáról

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban

Borítékolható volt, hogy a Babylont vegyes kritika fogja kísérni, Hollywood részéről pedig inkább a hallgatás veszi majd körül. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint három nem túl jelentős Oscar-jelölés a letagadhatatlanul impozáns, cgi-t csak minimálisan használó látványért és díszletekért, valamint a brutálisan erős filmzenéért. Utóbbi a film megtekintése óta a legváratlanabb helyeken és pillanatokban talál meg bennünket, időről időre visszamászva a fülünkbe. Oscart viszont nem nyert egyik jelöléssel sem.

Máskülönben egy olyan zsánerű filmnek, mint amilyen a Babylon, igazi fokmérője, hogy miként reagál rá a közönség a moziban. Ebből a szempontból kifogástalanul vizsgázott a film; az 1926-ban megnyílt Puskin – akkor Forum – moziban láttuk,

A Babylonban végighasító, emberi sorsokat egyszerre felemelő és megtörő történet pedig ugyanebben az évben indít egy orbitális kokainos orgiával, s ezzel az expozícióval a rendező máris leveri a vakolatvastagságú glamúrt a mindenkori Hollywood hírhedten hipokrita önképéről. Külön gondolatfutamot érdemelne, hogy miként vált a kokain az első világháború traumájától mindenáron elszakadni vágyó társadalom fizetőképes fél százalékának a legfontosabb tudatmódosító szerévé, most viszont érjük be annyival, hogy túl kell élni az inkriminált éjszakát.

A sodró lendületű éj másnapján már forgatások tucatján van jelenésünk, ahol nemcsak a tűző kaliforniai napfénnyel, de a futószalagon gyártott kisebb-nagyobb produkciók káoszával és a hajnal óta elűzhetetlen katzenjammerral is meg kell küzdeni. 

Ám a nap végi jutalom egy olyan operatőrök álma demerung lesz, hogy a fal adja a másikat. De hiába az elégedettséget sugárzó végecsapó a naplementében kifogástalanra instrumentált csókjelenet után,

Az az új filmnyelvi eszköz, amely jelentőségét és hatásait tekintve máig a legradikálisabb változást hozta a mozgókép történetében.

És itt ne egyszerűen a technikára, hanem az új technika és a piaci kereslet nyomán örökre süllyesztőbe kerülő némafilmes alkotói módszerekre, velük a megtörő karrierekre és a tragikus irányt vevő emberi sorsokra gondoljunk.

A Babylon előzetese

filmje fiktív, ám a korszak azonosítható figuráiból gyúrt karakterei arcot is adnak a dekadens Los Angeles ege alatt beteljesülő sorsokhoz. Felemelkedés és bukás, hírnév és felejtés, belső vívódások és az alkotás vágyának felemelő érzése tükröződik a Margot Robbie, Brad Pitt vagy a film kedvéért angolul megtanuló mexikói színész, Diego Calva által megformált főszereplők játékában.

A Babylonban az utolsó epizódszerepnek is súlya van, sőt még a magyarok egykori jelenlétére is van utalás néhány veretes káromkodás formájában. Bár a történet a mindig elkendőzött árnyoldalak miatt egy percig nem kíméli Hollywoodot, ennél sokkal fontosabb, hogy olyan szeretettel viszonyul a filmhez, a klasszikus mozihoz, ami egy pillanatig nem feledteti azt a varázst, amit a hetedik művészet időről időre nyújt nekünk.

Babylon. Damien Chazelle filmje. Országszerte a mozikban

Nyitóképen: UIP-Duna Film