A Babylonban végighasító, emberi sorsokat egyszerre felemelő és megtörő történet pedig ugyanebben az évben indít egy orbitális kokainos orgiával, s ezzel az expozícióval a rendező máris leveri a vakolatvastagságú glamúrt a mindenkori Hollywood hírhedten hipokrita önképéről. Külön gondolatfutamot érdemelne, hogy miként vált a kokain az első világháború traumájától mindenáron elszakadni vágyó társadalom fizetőképes fél százalékának a legfontosabb tudatmódosító szerévé, most viszont érjük be annyival, hogy túl kell élni az inkriminált éjszakát.
A sodró lendületű éj másnapján már forgatások tucatján van jelenésünk, ahol nemcsak a tűző kaliforniai napfénnyel, de a futószalagon gyártott kisebb-nagyobb produkciók káoszával és a hajnal óta elűzhetetlen katzenjammerral is meg kell küzdeni.
Ám a nap végi jutalom egy olyan operatőrök álma demerung lesz, hogy a fal adja a másikat. De hiába az elégedettséget sugárzó végecsapó a naplementében kifogástalanra instrumentált csókjelenet után,
mert Hollywoodra új divat rúgja rá az ajtót: a hangosfilm.
Az az új filmnyelvi eszköz, amely jelentőségét és hatásait tekintve máig a legradikálisabb változást hozta a mozgókép történetében.