Az egy éve húzódó háborúban tartósan a legkeményebb harcok sűrűjében van, és többször súlyos veszteségeket szenvedett az ukrán 128. kárpátaljai önálló hegyi rohamdandár – ahová a magyar férfiak zömét is behívták.
Somkuti Bálint írása a Mandiner hetilapban
Az utóbbi időszakban számos hír érkezett a donbaszi Bahmut és Szoledar környékén zajló súlyos harcokról, és mindkét oldal hadijelentéseiben megjelent a kárpátaljai kiegészítésű hegyi alakulat.
Mielőtt belekezdenénk a nagy múltú alakulat ismertetésébe, érdemes néhány szót ejteni a modern hadkiegészítés rendszeréről. Békeidőszakban még a tömeghadseregek is gazdaságilag fenntartható, csökkentett békeállománnyal működnek, amelyet egy adott földrajzi területről egészítenek ki a sorkötelesekkel, illetve hadiállapot esetén a behívottakkal. Az ukrán hadkiegészítési rendszerben a 128. dandár hadkiegészítési körzete Kárpátalja.
Az alakulat története meglepő fordulattal a Turkesztáni autonóm szovjet szocialista köztársaságban kezdődött 1922-ben. A 83. hegyi lövészhadosztálynak nevezett alakulat 1942-ben részt vett a második világháború egy elfeledett hadműveletében, Irán 1942-es brit–szovjet megszállásában, majd a mai Dél-Oroszországban harcolt, később részt vett a Krím visszafoglalásában. Az időközben 128. gárda hegyi lövészhadosztályra átnevezett egység részt vett Kárpátalja elfoglalásában, és a Felvidéken át a csehországi Olomoucig jutott. A világháború után Munkácsra diszlokálták.
s az év decemberében Esztergomban átnevezték 128. gárda gépesített lövészhadosztályra. 1958-ban helyezték vissza Munkácsra. Az alakulat 1992-ben a Szovjetunió felbomlásával Ukrajnához került.
2004-ben hadosztályból dandárrá, 2013-ban hegyi rohamdandárrá szervezték át a 2000 óta a kárpátaljai jelzőt is nevében viselő egységet. Érdekesség, hogy a hegyi kiképzése miatt elitalakulatnak számító dandárt 2014-ben bevetették a kelet-ukrajnai szeparatista „népköztársaságok” elleni harcokban, és a debalcevei katlant a kiürítésig tartotta. Akkori parancsnoka, Szerhij Saptala mai vezérkari főnök a legmagasabb kitüntetést, az Ukrajna Hőse elismerést kapta. A 2015-ben elinduló szovjettelenítési folyamat részeként először az alakulat türkmenisztáni elismeréseit, majd a gárda megnevezést törölték, beszédes módon azonban a Kárpátalja elfoglalásáért kapott szovjet elismerés megmaradt. Szomorú tény, hogy
A hegyi rohamdandár utolsó elérhető, 2018-as hadrendje mindössze egyetlen specialista- alegységet, az ungvári 15. hegyi gyalogzászlóaljat tartalmazza. A munkácsi 21. és 36. gépesített gyalogoszászlóalj, az ungvári 16. harckocsizászlóalj és az ismeretlen diszlokációjú 17. dandártüzérségi osztály önjáró tüzérségi eszközei, illetve az önálló státuszból fakadó számos támogató és kiszolgáló – légvédelmi, radaros, vegyvédelmi, karbantartó stb. – alegység miatt az alakulat sokkal inkább hagyományos gépesített gyalogsági dandár, mint könnyű fegyverzetű specialistaegység.
Az elérhető információkból kitűnik, hogy a 128. dandár a tavaly február óta tartó háborúban mindig a harcok sűrűjében járt. Az áprilisban a Donbasz területén meginduló orosz támadás ellen Kreminna városban védekezett, s
a károkról korlátozottan nyilatkozó ukrán vezetés szerint is súlyos harcok után, „némi veszteséget” elszenvedve vonult vissza.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Bár pontos számokat érthető okokból nem tudni, a modern hadseregekben a létszám 33 százalékának elvesztésekor már súlyos veszteségekről szoktak beszélni, 50 százaléknál pedig haladéktalanul ki szokták vonni a frontvonalból az alakulatot feltöltésre, ugyanis ilyen arányoknál már jelentősen csökken a harcérték.
Ez azért fontos, mert legközelebb az augusztusi déli ukrán ellentámadásban szerepelt a kárpátaljai dandár, ami arra utal, hogy a valós tavaszi veszteségek súlyosabbak lehettek a hivatalosnál. A fentieknek az sem mond ellent, hogy a védelmi minisztérium honlapja ismeretlen helyszínnel beszámolt arról, hogy a dandár júniusban megsemmisített egy orosz T-90A harckocsit. Ez lehet dezinformáció és valós is, előfordulhat, hogy a dandár valamelyik kisebb veszteségeket elszenvedő alegysége más alakulat átmeneti alárendeltségében a fronton maradt.
Erre utal, hogy a lakosság morálját kiemelt szempontként kezelő és a katonai veszteségekről szóló híreket apránként csepegtető vezetés szeptember elején gyásznapot rendelt el, amikor a dandár hét halottját temették el egyszerre. Nyílt forrásokból nem állapítható meg, mikor került át Herszonból északabbra, a Donbaszba a hegyi alakulat, ahol a Vagner Csoport már hónapok óta araszolt Bahmut és Szoledar felé – annyi valószínű, hogy Herszon november közepi visszafoglalása után. A területen az orosz haditudósítók szerint már korábban is súlyos veszteségekkel járó harcok zajlottak, amit ukrán oldalról nem erősítettek meg.
Ebben a környezetben látott napvilágot január elején az a hivatalos orosz közlés, amely szerint súlyos veszteségei miatt kivonták a 128. hegyi rohamdandárt Szoledarból. Ezt nyílt forrásokból nem sikerült megerősíteni, de tény, hogy a város orosz kézre került, és január közepén a War in Ukraine ukrán Youtube-csatorna már a Zaporizzsja melletti, Omelnik és Ljubicke térségében húzódó fronton tüntette fel a 128-ast. Január 25-ei jelentések szerint újabb légi és szárazföldi támadások érték az alakulatot, s ellenőrizhetetlen orosz hivatalos közlések alapján erejének 70 százalékát elvesztette.
és újabb, ezúttal harmadik vagy negyedik feltöltésre lesz szükségük. A kényszersorozásról szóló videókat látva minden józanul gondolkozó emberben egyetlen kérdés fogalmazódik meg: mikor lesz már vége ennek a tragédiának?
Nyitókép és képek: 128brigade.com
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
A miniszterelnök szerint a béke melletti érvelés egyben jól felfogott anyagi, gazdasági érdek is.
Nehéz megfejteni, hogy a Tisza Párt alelnöke miért gondolja azt, hogy az ellenzékben senki sem háborúpárti.
Oroszország már képtelen olajat exportálni.
Mark Galeotti szerint az Orosz Föderáció államfője megváltoztatta kormányát, egyesítette az ország védelmi és polgári gazdaságát, hogy állandóan mozgósított állammá váljon.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Matús Sutaj Estok úgy fogalmazott, hogy az egyik verzió szerint a bűncselekmény hátterében „bizonyos emberek csoportja” állhat, amelynek tagjai „egymást bátorították, illetve támogatták e bűncselekmény elkövetésében”.
