Horthy-kor újratárgyalva – itt A próbára tett nemzet című kötet

Régóta a nagyközönség érdeklődésére számot tartó időszak a Horthy-kor az amúgy is népszerű történelmen belül. Nem volt túl rég, a jelenünk előzménye, a családi múltunk is belátható odáig. Emellett a kortárs politikai viták tárgya is gondoljunk csak arra, hogy a jobb­oldalt a rendszerváltozás óta rendszerint Horthy-nosztalgiával vádolják, és hogy a mai napig vannak, akik szerint a korszak fasiszta volt – habár e vélekedést a történettudomány fősodra a kommunizmus végén partszélre dobta.

Az új kutatások és új szempontok pedig új könyveket jelentenek.

Gali Máté, a korszakra koncentráló fiatal történész 2022-es gyűjteményes kötete, A próbára tett nemzet is méltán számíthat érdeklődésre. Tizennégy tanulmány alkotja; talán nem magától értetődik, de első helyen a tanácsköztársaság és a Horthy-kor historiográfiájáról szóló fejezeteket emelnénk ki. Ez persze – kissé hanyagul fogalmazva – a történelem történelme, de épp a huszadik század politikai változásai miatt izgalmas a témája: a közvélemény és a történészek mikor hogy ítélték meg az adott kort. Ezt akár egyfajta ideológiai hőmérőnek is felfoghatjuk, sokat elárulnak ugyanis saját korukról. E tanulmányokból az is kiderül, hogy mi állt a történelem iránt érdeklődők rendelkezésére, miből tájékozódhattak. Nos, talán nem meglepő, hogy a tanácsköztársaság és a Horthy­-korszak megítélése többnyire mindig épp ellentétesen mozgott. És hát azért is érdekes mindez, mert az olvasó akár el tudja helyezni Romsics Ignác tanítványának kötetét is.

A szerző a kevésbé ismert Berzeviczy Albertet középpontba állító kutakodással nyitja a gyűjteményt: bemutatja, miként vélekedett a miniszter, képviselő, MTA-elnök a nemzetiségi kérdésről, egy későbbi tanulmány pedig a numerus claususról szóló kritikus álláspontját ismerteti. Ezek korántsem csak Berzeviczy személye miatt izgalmasak, hiszen megtudhatjuk például, mit tartottak elnyomónak a nemzetiségek, Gali felvázolja az összképet is. A numerus claususnak másik két tanulmányt is szentelt a szerző, amelyek a korabeli közvéleményt szondázzák.

Külön izgalmas a csehszlovák–magyar határtárgyalásokról és a Barta–Hodža-egyezményről szóló értekezés a Trianon előtti időből,

és milyen számító módon kalkuláltak a nemzetiségek.

Trianon előzménye mellett az utóhatások is szóba kerülnek: újabb mélyfúrás a magyar revíziós politika kapcsolata az olaszokkal, ami a reál­politikából is ízelítőt ad nekünk, hiszen kiderül, a két fél mikor miként befolyásolja a másik lépéseit – leginkább az olaszok a mieinket.

Horthy Miklós egy tanulmány ere­jéig kerül szóba, amely a hatalomig tartó pályáját mutatja be, cáfolva azt a tételt, miszerint kormányzóvá választásakor a hadsereg katonái nyomásgyakorlás gyanánt vették körbe a parlamentet. Gali szerint a választás már eldőlt, nem volt szükség nyomásgyakorlásra, így mindez inkább jutalom volt a katonáknak.

A kötet közepén értekezik a szerző Bethlen István megítéléséről, illetve Szekfű Gyulával való kapcsolatáról, aki a kormányfő kérésére indította el és vezette a Magyar Szemle című folyóiratot, miután úgy látta, hogy a liberálisok és a baloldal már régen megszervezte magát a szellemi életben, és lökést kell adni a konzervatívoknak is. Mintha a konzervatívok azóta is így éreznének.

Gali Máté: A próbára tett nemzet. MCC Press, 2022

Nyitófotó: Mandiner archív