Horgász a pácban

Gyere ide, Takarodj! – a filmkomédia Horgász a pácban ikonikus mondata jutott eszembe az Európai Bizottság frissen javasolt tizedik szankciós csomagjának egyik eleméről, az úgynevezett dízelársapkáról. Hogyan lehet egyszerre elzavarni és visszahívni az orosz gázolajat, hogy a szankció is megmaradjon, és Európa is jóllakjon? A megoldás: kezdjük el csereberélni a dízelt széles e világban, vigyük az oroszt mondjuk Szaúd- Arábiába, és hozzunk fel onnan a szaúdit. Egyszerű, mint az orvhorgász Blaireau-nak megnyerni a kisvárosi horgászversenyt – csak egy kis furfang kell hozzá.

Mert miről is van szó? Vasárnaptól nem lehet orosz dízelolajat importálni az Európai Unióba. De az EU „rövid” dízelből – a fogyasztás több mint 10 százalékkal meghaladja a termelést –, ezért importra szorul. Ezt a hiányt eddig döntően Oroszországból szereztük be, ami ugye már nem játszik. És áprilisig megvagyunk, mert az EU a múlt év végén rogyásig betárazott iszonyat drágán, de mi lesz utána? Majd hozunk máshonnan! De hát máshol sincs: a globális készletek mélyponton vannak. Akkor másoljuk le a kőolajringlispílt: csereberéljük a dízelt is. Vigyünk orosz gázolajat a Közel-Keletre és Ázsia más részeire, s hozzunk ottanit! Remek, bár a szállítással azért van egy kis bökkenő: a globális olaj- és dízelszállítmányozás 80 százalékát ugyanis európai cégek bonyolítják le, amelyek a szankciók miatt nem szállíthatnának Oroszországból. Hát akkor tegyük lehetővé, hogy európai társaságok hozzák-vigyék az orosz dízelolajat, és a szankció szigorú álcája mögé bújva könnyítsünk: mehet a menet egészen addig, amíg az ársapka alatti áron maradunk. Ha furfangról van szó, abban még mindig elég jók vagyunk. Ahogy az 1958-ban megjelent filmben Louis de Funès, a ravasz vadorzó, aki orránál fogva vezeti a francia kisváros kisszerű uraságait, hogy aztán a koncepciós per megnyerése után az igazság valóságos hősévé váljon, úgy oldalaz az EU is, hogy egyrészt ne vegyünk a „patás ördögtől” semmit, másrészt mégis legyen mit tankolni a kocsikba Németországban.

Gyere ide, Takarodj! Takarodj, orosz dízel, Euró­pából, de gyere ide a tankereinkbe!

The show must go on, a kereskedelem megy tovább, és ezzel a csűrés-csavarással elkerüljük a legrosszabbat, az üres benzinkutakat. Ingyenebéd persze nincs: sokkal drágább lesz a termék, keresztbe teszünk a klímavédelemnek azzal, hogy világ körüli útra küldjük a sok ezer tonnás tankerhajókat, és az a fura helyzet áll elő, hogy Oroszországból akkor sem vehetünk dízelt, ha Brent-olajból finomítják az oroszok, viszont az orosz kőolajból készült indiai dízelt minden további nélkül elpufogtathatjuk a francia autópályákon. A molekuláknak végül is nincs állampolgárságuk. És persze van egy másik vetület is: ki jár ezzel jól? A dízelimport tilalma nagyon fáj Oroszországnak: 324 millió hordós dízelexportjának 85 százalékát 2021-ben európai piacokon, 63 százalékát az EU-ban adta el. Helyes, hogy megbüntetjük az agresszort. De az európai traderek, biztosítók azért dörzsölik a markukat, hiszen a profit náluk csapódik majd le; ők szállítják (jó drágán) az orosz dízelt a Közel-Keletre és Ázsia más részeire, és ők hozzák majd be innen (jó drágán) Európába az alternatív gázolajat. Nekünk itt a régióban meg marad a jóval drágább üzemanyag.

Súrlódási vesztéségnek hívják ezt a szakirodalomban. A hozzám hasonló öregek jól ismerik még az átkosból, amikor a román–magyar kereskedelem svájci közvetítőkön keresztül zajlott, mert a felek annyira nem bíztak meg a másikban. Hát ez van abból, amikor egy jól működő piaci folyamot a politika megbuherál. Úgy járunk vele, mint az egyszeri ember a pacalfőzéssel: hiába nyomja lefele a pacalt a lábosban, a lé kifolyik, csak nem középen, hanem oldalt, eláztatva mindent. De a világ visszazökken majd a normális kerékvágásba, csak addig a súrlódási veszteséget valakinek viselnie kell. Na meg a szankciók maradjanak, ha már így döntöttek.

A szerző a MOL elnök-vezérigazgatója

Nyitókép:  Justine Bonnery / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP