Évértékelés helyett önértékelés – a baloldal nem érti a kapitális vereség okait

Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

A hónap elején megtartották évértékelő beszédüket az ellenzéki pártok vezetői. Donáth Anna, a Momentum frontembere „jövőt értékelt”, Gyurcsány Ferenc DK-vezér inkább a jelennel foglalkozott, Márki-Zay Péter pedig egy alternatív valóságot elemzett. A beszédek összességében inkább szóltak a pártokról, mint az országról és a körülöttünk zajló történésekről.

Liberális demokrácia és őszinteség

Donáth Anna visszatérését marketingkampány előzte meg. A lejtmenetben lévő párt érzékelte, hogy a DK térnyerése súlyos veszélyt jelent rá nézve, ezért a tervezettnél korábban aktiválta a csodafegyverként kezelt politikust. Donáth mindössze néhány hónappal a szülés után visszatért a politikai színtérre. Az utóbbi időben párttársai szinte megmentőként tekintettek rá, s ő érzékelte is ennek a terhét – beszédében kiemelte, hogy az általa vallott politikában nincs messiás. „Ha egy politikus csodát ígér, ne higgyetek neki; aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik… reggel, éjjel meg este” – gyurcsányozott egyet Gyurcsány nevének kimondása nélkül. Még egyszer odaszúrt a DK-nak és az „árnyékkormánynak”, amikor úgy fogalmazott: a momentumosoknak vállalniuk kell magukat, „ki kell menniük a fényre, mert árnyékból nem lehet kormányt buktatni”.

Nemcsak az utóbbi mondat, hanem az egész beszéd a saját közösségnek, a párttársaknak szólhatott. A rendezvény összhatásából azt lehetett érezni, hogy egy kissé utat vesztett, tanácstalan közösség vár valakit, aki majd megerősíti, rendet rak, és irányba állítja a pártot. Donáth Anna az utóbbit kétségkívül megtette, amikor legfontosabb értékekként a szabadság, demokrácia, szolidaritás hármasát, követendő rendszerként pedig a nyugati liberális demokráciát nevezte meg. De némi finom Nyugat-kritikát azért megengedett, kiemelve a jóléti társadalmakban kialakult nagy vagyoni különbségeket. Világos tehát: Donáth Anna vezetésével a Momentum végre egyértelműen állást foglal a baloldali-liberális irány mellett.

A politikus jelezte, hogy vissza kívánja téríteni a pártot eredeti, „külön utas” politikájához, mert szerinte a „színtelen-szagtalan, a legkisebb közös nevezőre építő, sokszereplős összefogással” nemhogy leváltani nem lehet a rendszert, de még legitimálják is, elodázva a bukását. Itt gyakorolt némi – mentegetőzéssel tarkított – önkritikát, miszerint legutóbb annyira fontosnak érezték a kormányváltást, hogy kompromisszumokat is hajlandók voltak megkötni érte, de a választási rendszer miatt kényszerültek rá. Nem mondta ki, de utalt rá, hogy vannak olyan politikai formációk, amelyekkel kész a jövőben is együttműködni („nekünk nem legyőznünk kell a velünk egyet nem értőket, hanem együtt kell közös jövőt építenünk”), de azt is sejteni engedte, hogy kivel nem: a DK-val.

Donáth a beszéd több pontján is világossá tette, hogy hosszú távra tervez, és hangsúlyozta, hogy ehhez sok és látványos munkára lesz szükség. Kiemelte, hogy nem ígér könnyű megfejtéseket, gyors győzelmeket, sem kormányváltást, de azt megígéri, hogy mindig őszinte lesz a párt tagjaival szemben. Hogy ez meddig lesz elég a tagságnak, azt nem tudni, de a közönség legnagyobb része jól reagált: állva ünnepelte Donáth Annát.

Rákosi nyomdokain

Elsőre a szokásosnál visszafogottabbnak látszó évértékelőt tartott a – részben valószínűleg influenzája miatt is – megfáradtnak tűnő DK-elnök. Bár a jellemző intenzív gesztusok elmaradtak, az erős kijelentések nem. A politikus ismét egyértelművé tette, hogy a DK-t tekinti az ellenzék ernyőszervezetének, és miután a kongresszuson egyenként megtapsolták a hozzájuk átálló ellenzéki dezertőröket, jelezte: továbbra is nyitva áll az ajtó azok előtt, akik inkább egy győztes csapathoz szeretnének tartozni. „A DK első számú feladata, hogy otthona legyen az Orbán-kormány ellenfeleinek” – fogalmazott.

Feladatukként azt jelölte meg, hogy az árnyékkormánnyal kormányképes alternatívát mutassanak. Ehhez képest szakpolitikáról csak röviden, konkrétumok nélkül beszélt – az oktatás és a cigányság problémáit említette. Jelezte azt is, pártja célja, hogy országosan terjeszkedjen, ami valószínűleg elsősorban a vidéki alapszervezetek bővítését jelenti, s arra is utalt, hogy készülnek az önkormányzati választásra, ahol feltehetően minél több helyen önállóan terveznek indulni.

Ismét kiemelte, hogy a DK törvénytelennek tartja a kormányt, és mivel úgy véli, az egész rendszerrel van probléma, nem az egyes elemeit kell megváltoztatni, hanem az egészet leváltani. Azt is világossá tette, hogy a párt nem hajlandó párbeszédre a Fidesszel, nem ellenzéke, hanem ellenfele, nem meggyőzni, hanem gyengíteni és legyőzni akarja. Szerinte nincs harmadik út, nem lehet középen állni, így aki nincs velük, az a Fidesszel van. A rákosista gondolattal a DK-t egyszerre a Fidesz ellenpólusaként, potens versenytársaként és az ellenzék domináns formációjaként jelenítette meg. Szintén a kommunista érát idézte, ahogy burkoltan megfenyegetett mindenkit, aki a jelenlegi rendszer építője.

Gyurcsány tehát totális harcot hirdetett a kormány ellen, s ebben saját pártját jelölte meg az egyetlen potenciális alternatívaként, figyelmeztetve minden ellenzéki erőt, hogy ha nem csatlakoznak, őket is ellenfélnek tekinti. Ezzel egyértelművé tették, hogy az összefogásnak vége. Az egy másik kérdés, hogy az önkormányzati választást követően valószínűleg több helyen mégis kénytelenek lesznek majd a többiekkel együttműködni.

Márki-Zay Péter és az alternatív valóság

Meglehetősen furcsára sikerült a Mindenki Magyarországa Néppárt alapítójának évértékelése. Márki-Zay Péter már azzal is meglepett mindenkit, hogy pár nappal korábban még nem volt benne biztos, melyik nap lesz a beszéd, és az sem volt egyértelmű, miről fog szólni. A hódmezővásárhelyi polgármester szokásához híven a helyi városházán tartotta meg beszédét, amelynek során azt mutatta be, mi történt volna, ha az ellenzék nyer a 2022-es országgyűlési választáson. Felsorolt szinte minden, Magyarországra negatív hatással bíró történést, és jelezte, hogy amennyiben ők kormányoznának, ezek nem így történtek volna. Szerinte „mindenki jobban élne, egy fenntartható, gazdagodó, szabad, korrupciótól mentes ország lenne – már most –Magyarország”.

Beszélt arról is, hogy miért bukta el az ellenzék a választást. Megemlítette, hogy a kormány médiagépezete pár másodperces félmondatait kiragadva azt érzékeltette, hogy ő összevissza beszélt. Utalt rá, hogy az ellenzéki összefogásban voltak árulók, akik „hátulról is lőttek”. Gyurcsányt egyenesen azzal vádolta meg, hogy a választás előtt megegyezett az ellenféllel, nem osztotta meg az összefogás kampányüzeneteit, és a „nála lévő lejárató anyagokat” sem szivárogtatta ki. Jelezte azt is, hogy egy az ellenzéki összefogáshoz hasonló heterogén csoportot lehetetlen volt hatékonyan irányítani. Számokkal alátámasztva igyekezett bizonyítani, hogy ő nem lehúzta, hanem felhúzta az ellenzéket, és erről csak az hazudik, akinek érdeke Orbán Viktort hatalomban tartani. Itt a DK-ra utalt, Gyurcsányék elmondása szerint hátráltatták az összefogás sikerét, ezzel egyértelműen elhatárolódott a velük való együttműködéstől.

***

***

Értéktelen évértékelők

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője

A téli szünet relatív nyugalma sem segítette új gondolatokhoz a tavalyi súlyos vereség óta tanácstalan ellenzéki pártokat, legalábbis ez derült ki vezetőik évértékelő beszédéből. A Nyugat- és EU-párti vallomások, az ukrajnai béke melletti kiállás elmaradása mind azt mutatja, hogy ugyanazoknak politizálnak, mint tavaly, és nem értették meg vereségük okait.

A Momentum szerette volna elhitetni a baloldali szavazókkal, hogy megújult, ezért Donáth Anna visszatérésére önálló kampányt is szervezett. Mindez azonban elsősorban a hatalmas problémák feledtetését próbálta szolgálni. Az eredeti terv alighanem a Gelencsér Ferenc kétéves pártelnöksége utáni trónfoglalás lett volna, de kiderült, hogy fél esztendő elteltével a Momentum a széthullás szélére került, Gyurcsány Ferenc pártja pedig intenzív fejvadászatba kezdett a romjain. A Donáth-show azonban aligha váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A régi-új arc csak arra figyelt beszédében, nehogy gyurcsányozzon, de emlékezeteset, újszerűt vagy a csatamezőt átrendező kijelentést nem tett. Személye volt az üzenet, de a személynek nem volt semmi egyéb üzenete. A nagyon fontosnak bejelentett beszéd se szakpolitikai, se pártstratégiai kérdésekre nem adott választ.

Gyurcsány Ferenc a következő napra meghirdetett kongresszussal mintha arra készült volna, hogy a Donáth Anna jelentette kihívásra feleljen. Mivel azonban a Momentum évértékelőjén semmilyen fontos üzenet nem hangzott el, Gyurcsány is téma nélkül maradt, nem volt mire válaszolnia. Az izgalom híján közhelyekből álló beszédnél amúgy is fontosabb a DK stratégiája, amely mindent elkövet a domináns ellenzéki pozíció megszerzéséért a 2024-es alkuk sorozatával. Ugyan a közvélemény-kutatások szerint a legfeljebb 40 százalékos baloldali táborból még nem tudta kihasítani a többséget a DK, a növekedése látható, és domináns szerepe is megkérdőjelezhetetlen. A többi párt, különösen a Momentum Gyurcsány miatt került lépéskényszerbe. Ennél is fontosabb, hogy a DK diktálja a 2024-es jelöltválasztások forgatókönyvét is, elvetve az előválasztás intézményét. Hiába sürgette az MSZP és hiányolta előre a Momentum több politikusa a jövőbeli előválasztásokat, a DK nélkül biztosan le kell mondaniuk erről. Az évértékelők sorozatának legkomikusabb eseménye az egy éve még a baloldalon ünnepelt Márki-Zay Péter „mi lett volna, ha” prezentációja volt. A bukott kormányfőjelölt láthatóan sértett, s az ellenzéknek is ellenzéke lesz a következő másfél évben. Pártalapítása első látásra nem tűnik veszélyesnek, hiszen jószerivel már minden politikai harcostársa ellépett mellőle. Ám az európai parlamenti választások története azt mutatja, hogy ismert személyek könnyen megtrollkodják az átlagember számára tét nélküli választást. Így elvi lehetősége Márki-Zay pártjának is van a mandátum megszerzésére.

Az MSZP évértékelőjén sem derült ki semmi, legfeljebb annyi, hogy a párt nincs tisztában a valós súlyával. Múltidéző volt, ahogy feltételeket szabott és tanácsokat adott több politikusa. Karácsony Gergely évértékelésének legizgalmasabb része az volt, hogy elmaradt. Toroczkai László pedig láthatóan a nemzeti radikális exjobbikosok megszólításával próbálkozott. Emlékezeteset ő sem mondott, a munkát inkább a tavaly önfelszámolásba kezdő Jobbik látszik elvégezni helyette 2023-ban.

Nyitókép:  AFP / Kisbenedek Attila, MTI / Kovács Tamás, MTI / Momentum