„Megint mindenki szid mindent, s mikor vitába szállok, azt mondják, neked könnyű, nyugaton élsz, pedig múltkor tök üres volt az egyik bevásárlóközpont kint is” – meséli Brüsszelből karácsonyra hazalátogató ismerősöm arról, mit tapasztal itthon. Találgatni kezdünk, mi lehet a dolog oka: a háború, a szankciós infláció, az élelmiszerárak? Vagy csak az örök magyar negativizmus? S utóbbi vajon miben gyökerezhet?
Szerintem a Kádár-korban. Vagy az egész magyar történelemben. Tovább diskurálunk: megállapítjuk, hogy mi, magyarok szeretünk a bajainkban kapcsolódni, a problémáinkban egymásra találni, ezzel hergelődni, bajra licitálni. S arra jutunk, izgalmas az ilyen beszélgetéseket zavarkeltő eszközökkel eltéríteni. Megkérdezni, miután valaki nagy levegővel nekiállt a panaszai mesélésének, mindenkit elküldött máshová, rálőcsölte minden baját a kormányra, és épp összekacsintana velünk: tán valami jó is történt veled? Ha hosszabb sörözésre is lehetőség van, akkor pedig kifaggatni: milyen lenne az az állapot, amikor nem volnának további panaszai, és reális-e, hogy elérje ezt, ő és mi, magyarok, közösen. Ezt csak azért mondom, mert napjaink közéleti panaszaiból azt szűröm le, hogy sokak számára nemhogy az optimális, de még az ideális állapot sem lenne panaszmentes. Szeretjük, ha lehet kire-mire panaszkodni, no! Pedig a rendszerváltáskor és 2010-ben is lerobbant állapotban lévő ország igencsak megerősödött az előző tíz évben. Tele voltak a szállodák év végén belföldi turistákkal, tömve voltak az éttermek – kik mentek a kilencvenes években étterembe ünnepelni, kik jártak vendéglőbe rendszeresen? Hát nem mi, az alsó középosztálybeli nagycsaládok. Ma már megtehetjük. De amikor felnőttem, a hotel és a külföldi út, meg a jó autó se értetődött magától. Ma az, széles rétegek számára.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Kalifátus létrehozását is követelték szombaton azon a hamburgi tüntetésen, amelyen ezren vettek részt. Olaf Scholz német kancellár szerint „következményekkel” kell számolni.
