Ideges közéletben, a háború fenyegetése, az EU politikai nyomása és éles belföldi ideológiai konfliktusok közepette kell sorakozót fújniuk a pártoknak a lengyel választási év elején.
Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban
Ez most más lesz, mint 2015 vagy 2019 – ezt a bölcsességet osztja szinte minden lengyel elemző, gondolkodjanak bárhogy a világról. A 2023. őszi – egyelőre kitűzött időpont nélküli – parlamenti választás tétje nagyjából az, ami a magyaré is volt anno. A kormánypártok győzelmük esetén harmadik ciklusukat kezdhetik meg, ami a modern lengyel demokrácia történetében páratlan lenne; az ellenzéki pártok pedig vereségük esetén túl nagy időre, tizenkét évre esnének el a kormányzás lehetőségétől, aminek dezintegráló következményei lehetnek.
az összefogásban látja a kormányváltás nagyobb esélyét – ugyanakkor a tavalyi magyar ellenzéki választási fiaskó is ott tornyosul elrettentő példaként a stratégiaalkotás küszöbén álló ellenzéki pártok előtt: mi van, ha a választói logika nem egyezik a választási matematikával; mi van, ha a gyakorlatban nem adódik automatikusan össze a négy párt támogatottsága?
Háromnegyed évvel a voksolás előtt a nagy kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) támogatottsága 37 százalékon áll – ez kevesebb, mint a 2015-ös vagy a 2019-es választás előtt, de a hosszú távú tendenciákat nézve elegendő lehet a győzelemhez.
A PiS vonzereje még mindig az, ami régen volt: a józan ész, a nemzeti érdek, a hagyományok őrzőjének szerepét viszi. A kampányban vélhetőleg a családvédő és jóléti intézkedésekre fog hivatkozni, és hagyományos szavazótáborát, az idősebb korosztályokat, illetve a vidéki társadalmat fogja megszólítani üzeneteivel.
és ezzel megnövelte a jogállamisági vitákban kissé megkopott uniós presztízsét. Segélyt és fegyvert küldött Ukrajnának, a NATO megbízható tagjaként pozicionálta magát, egyúttal a NATO védelmére apellált. A lengyelek oroszellenes érzelmeit és biztonságra való igényét tehát egyszerre elégíti ki politikájával a kormánypárt.
Vannak azonban mérsékelt pesszimizmusra okot adó jelenségek is. A varsói kormányt – a budapestihez hasonlóan – az Európai Bizottság nehéz helyzetbe hozta: a bírósági rendszer Brüsszel által hét éve bírált reformja miatt Lengyelország hatalmas uniós pénztől esik el. A bizottság nem utalja át a helyreállítási alapból neki járó 35 milliárd eurót, másrészt az Európai Unió Bíróságának jogállamisági ítélete alapján 2021 vége óta napi 1 milliós, vagyis ma már 436 millió eurós pénzbírsággal tartozik.
A háború okozta gazdasági válság hozadékaként az infláció Lengyelországban 17 százalék fölé emelkedett, a választópolgárok életminősége jelentősen romlott. Így aztán bár a lengyelek nagylelkűen segítettek az ukránoknak, másfél millió embert fogadva be, a kormány mára a menekülteknek nyújtott juttatások egy részét kivezette a rendszerből. A mostani gazdasági helyzetben tehát az EU-ból érkező pénznek nagyon lenne helye –
Ez azonban nem csak a Jog és Igazságosságon múlik: a kisebbik kormánypárt, a Szolidáris Lengyelország (SP) elnöke, Zbigniew Ziobro az igazságügy-miniszter, ő pedig ragaszkodik a bírósági reformhoz. Hiába vannak a PiS-en belül is többségben azok, akik a kompromisszum megkötését szorgalmazzák, Ziobro és euroszkeptikus pártja Mateusz Morawiecki miniszterelnök személyes kérésére sem akarja engedni – ekképp a PiS csapdahelyzetbe szorul, hiszen a koalíciót nem mondhatja fel, alsóházi többségét és vélhetőleg az őszi választási győzelmet is csak kis jobboldali szövetségesével együtt tudja biztosítani.
De nemcsak a PiS elégedetlenkedik az SP-vel, hanem fordítva is:
a kormányfő nevét pedig rendszeresen a „bankster” jelzővel egészítik ki, utalva Morawiecki bankvezetői múltjára. A feszültség a PiS-en belül is jelentkezik: bennfentesek szerint a párt atyja és erős embere, Jarosław Kaczyński, aki miniszterelnök-helyettesi tisztségben ott van Morawiecki mellett, és aki pártvezetőként támogatta Andrzej Duda államfői posztra kerülését, egyre több ügyben kerül szembe kompromisszumokat kereső két egykori protezsáltjával.
Problémát jelentenek még a PiS környezetében megszaporodó gyanús vagy tényleges korrupciós ügyek, egyre több állami cég, pénzügyi alap felügyelőbizottságában, egyre több intézmény élén tűntek fel a lojálisok hozzátartozói, barátai. Felmérések szerint azonban ezek a jelenségek nem amortizálták jelentősen a párt támogatottságát, az új kormányzati elképzelések, az új víziók hiánya azonban okoz némi elbizonytalanodást a szavazóbázisban.
Az ellenzéki pártok ezt a választói elbizonytalanodást, a romló gazdasági, biztonsági helyzetet próbálják majd kihasználni a kampányban. 2019-ben a kormánypárt helyzete előnyösebb volt: dübörgött a gazdaság, nem volt sem koronavírus-járvány, sem háborús, sem energetikai válság, jobban megszólíthatók voltak a tradicionális rétegek az ideológiai-politikai veszélyek (globalizmus, gender, woke, uniós föderalizmus és a többi) rémével.
2023-ban már máshol vannak a hangsúlyok, és ez adhat esélyt az ellenzéknek, hogy átbillentse a mérleget. Hétéves kormányzati teljesítményről kell hiteles bíráló véleményt mondania –
ezért vissza kell állítani a demokráciát, a jog uralmát; az állam a kormányközeli oligarchák túszává vált, ezért ki kell szabadítani a „haverok” hálózatából.
Az ellenzék nagy reménysége Donald Tusk volt miniszterelnök, aki 2021-ben az Európai Tanács éléről tért vissza
a lengyel politikába, és lett a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform elnöke. A visszatérése friss impulzusokat hozott az ellenzéki politizálásba: ő az, aki esetleg el tudja majd hitetni a lengyel szavazókkal, hogy a PiS leváltható.
Az igazi problémát az jelenti, hogy
A liberális-konzervatív Polgári Platform, a szociáldemokrata Új Baloldal, a kereszténydemokrata-agrárfókuszú Lengyel Néppárt és a centrista Lengyelország 2050 esetleges közös kormányzása borítékolható koalíciós válságot vetít előre – ha azonban egyéni támogatottságukat nézzük, a lengyel szavazók 50-55 százaléka áll mögöttük jelenleg.
***
Michał Karnowskit, a Sieci lengyel jobboldali hetilap szerkesztőjét kérdeztük.
A PiS 37 százalékos támogatottsága elegendő lehet a győzelemhez?
Nem elegendő, de stabil kiindulópont az őszi választáshoz. 2015-ben a szavazatok 37,5 százalékát nyerték el, és ezzel a 460 tagú Szejmben 235 mandátumuk lett, 2019-ben 43,5 százalékot kaptak, és éppen ugyanannyi képviselőjük lett. A végeredmény tehát a választási részvételen és a mandátumelosztáson múlik – a lengyel rendszer a győztest jutalmazza.
Bár Lengyelország szenved az inflációtól, a munkanélküliség soha nem volt ilyen alacsony, a GDP szépen nő, az ország energiaellátása biztosítva van. És fontos tudni, hogy a PiS a kampányban eddig mindig növelni tudta a támogatottságát. Szóval szerintem nagy esélye van a harmadik ciklus elkezdésére.
A kormánypártban azonban viták zajlanak az uniós pénzek elnyeréséről, a korrupció megfékezéséről vagy az új vízióról.
Igen, a kormány megpróbál kompromisszumos megoldást találni az EU-val. Van az ügyben előrelépés, a feszültségek most kisebbek. De vajon az Európai Bizottság indítékai tiszták? Vagy igazából az a szándéka, hogy megbuktassa a kormányt, és ezzel helyzetbe hozza az ellenzéket? Fontos tudni, hogy a kohéziós pénzek nincsenek veszélyben, csak a helyreállítási alap kifizetéseiről zajlik a vita.
Van arra esély, hogy a kormány a bizottság nyomására végül visszavonja a bírósági reformot, hogy pénzhez jusson?
Van erre kormányzati szándék, főleg azért, mert a bírósági rendszer átalakítása nem sikerült makulátlanul az erős belső és a külső ellenállás miatt.
főleg a választás előtt. De ezt a kormánykoalícióban még sokan akadályozzák.
Négy nagy ellenzéki párt foghat össze választási szövetségben, hogy nagyobb eséllyel legyőzzék a kormánypártokat. Működőképes lehet a modell?
Győzelmük esetére koalíciós kormány alakítását tervezik, de még az ellenzéki sajtó is elismeri, hogy ez a kormány gyenge lenne. Egy dolog tartja össze az ellenzéki pártokat: a PiS gyűlölete. Akárki győz is, lesz egy fontos tényező: a PiS-ből érkezett Andrzej Dudát 2020-ban másodszor is államfővé választották, vagyis ő lesz az ország elnöke 2025-ig. A lengyel államfő hatáskörei erősek, így egy gyenge ellenzéki kormánykoalíció még gyengébb lesz az elnök ellenében.
Donald Tusk az ellenzék vezére. Áldás vagy átok számukra?
Tusk a választók 25-30 százalékának a bizalmát élvezi. A többség nem szeretné a visszatérését – sok ellenzéki szavazó sem. A legkevésbé kedvelt politikusok egyike, miniszterelnöksége idején szegénység volt, nagyüzemben ment az állami javak kiárusítása, az állam külföldi segítségre szorult.
Az ukrajnai háború erősítette a kormánypártok támogatottságát?
A háború egy tragédia, Lengyelország nem akarta. Bizonytalanság, infláció, társadalmi feszültségek, politikai problémák keletkeztek. A lengyelek a háború kirobbanása után azonnal és magától értetődően Ukrajna mellé álltak, a kormány döntései is ezt tükrözték. Másfél millió ukránt fogadtunk be, kétszázezer ukrán gyermek tanul az oktatási rendszerünkben. Az oroszok ukrán területeket csatoltak el – ez a lengyeleket a saját történelmi traumáikra emlékezteti: a 18., a 19. és a 20. században velünk is ezt tették. Az volt a mi Trianonunk –
mint amilyet egykor a magyarok ellen követtek el a francia kastélyban.
Mi a PiS és mi az ellenzék politikai víziója?
Három területen van jól látható különbség a jövőképek között. Az első a lengyel államhoz és az EU-hoz való viszony kérdése: független állam maradunk, vagy egy európai szuperállam részévé válunk? A második az értékek kérdése: a hagyományos nemzeti értékek, a család, a házasság, a magzati lét tisztelete érvényesül, vagy az lmbtq-ideológia? A harmadik pedig a társadalmi igazságosság ügye: fenntartható fejlődés és társadalmi kiegyenlítődés lesz, vagy a társadalom szétesése gazdag, felemelkedő és szegény, leszakadó rétegekre? Ezek az ügydöntő kérdések.
Nyitóképen: Jarosław Kaczyński és Mateusz Morawiecki. Fotó: Reuters / Agencja Gazeta
Keith Self texasi republikánus képviselő élesen bírálta a Biden-kormányzat Ukrajna politikáját.
A korábbi lengyel elnök a migrációval szembeni fellépése miatt méltatta a magyar miniszterelnököt.
Orbán Viktor győzelmét harsogja a francia Libération.
„A növekedést választjuk, de nem utasítjuk el a gyökereinket” – fogalmazott a volt lengyel miniszterelnök.
Nem biztos, hogy a szerző alaposan átgondolta, kiket sérteget.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Az amerikai sajtó is figyelemmel kísérte a magyarországi CPAC Hungaryt.
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
