Lehet-e rendszerszintű csalás az amerikai elnökválasztáson? – Amerika választ
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
Sokkal zártabb és veszélyesebb korban élünk, mint az utóbbi harminc évben valaha.
1. A történelem nem ért véget, a háborúk nem tűntek el. Az Európában ismét fellángoló konfliktus a kontinens két legnagyobb országa között megmutatta, hogy fals remények éltek a kilencvenes években a világbéke eljövetelét illetően. Európa lecsavarta a katonai kiadásokat – hiszen ha nem lesz több háború, akkor minek költsünk sok pénzt felesleges dolgokra? Inkább fektessünk be a kutatás-fejlesztésbe, a tudományokba, az egészségügybe, a szociális szférába és az oktatásba. Tévedett. 2022-ben egy nagy ugrást tettünk a világháború felé. A világ nagy ütemben fegyverkezni kezdett, és a katonai kiadások a következő években tovább növekednek majd: huszonkilenc európai ország az utóbbi hónapokban összesen 209 milliárd eurónyi kiadással járó új katonai programot hirdetett.
2. Az orosz birodalmi ambícióknak most hosszú időre végük. Hiába a másfél évtizeden keresztül zajló modernizáció, a haderőreform látványos kudarcot vallott. A problémák sokrétűek: a hadseregben is jelen lévő korrupciótól az eszközbeszerzés hiányán át egészen a stratégiai szintig terjednek. A 2020-ban bejelentett, a katonai eszközök 70 százalékának modernizációjáról szóló eredmény is leginkább illuzórikus maradt: mint kiderült, a magas arányszámot újak helyett a régi rendszerek konzerválásával sikerült elérni, így ezek a szovjet, ötvenes-hatvanas években legyártott katonai eszközök a háború elhúzódásával újra kigurultak a raktárakból. Mindezek miatt Moszkva évtizedekre félreteheti globális ambícióit. Pedig a kétezres években Oroszország ismét elindult a nagyhatalmi státusz felé vezető úton: újra fontos globális szereplő lett, folyamatosan fejlődő gazdasággal és vonzó kilátásokkal. A háború következtében viszont az ország gazdasági és politikai izolációba került, és diplomáciailag toxikussá vált, még a saját szövetségesei számára is, így azok a következő években majd új partnerek után nézhetnek, legyen az Kína, az Egyesült Államok vagy Törökország. Oroszországnak ezek után legalább tíz-tizenöt évre lesz szüksége a talpra álláshoz.