Az 1980-as évek óta uralkodó nézet szerint a vállalatok egyetlen felelőssége a részvényeik árának növelése. Ez a szemlélet azonban hazavágta a nyugati ipart, leépítette a középosztályt és az innovációs képességeket. Itt az ideje felszámolni Jack Welch örökségét.
A politikai és gazdasági paradigmák velejárója, hogy magától értetődőnek és időtlennek tűnnek, és első látszatra mindig őrültségnek tűnik a megkérdőjelezésük. Az én generációm számára szerte a nyugati féltekén ilyen paradigmát jelent a tőzsdei alapú kapitalizmus – Milton Friedman fundamentalista logikája, mely szerint a vállalatok egyetlen dolga a részvényeseik pénzének gyarapítása. Ez azonban nem volt, és talán nem is lesz mindig így.
A Thomas Edison által alapított General Electricet (GE) közel kilencven éven át csak Generous (nagylelkű) Electric néven emlegették Amerikában a vállalatnak otthont adó helyi közösségek jóléte melletti elkötelezettségéért. Ezekben az évtizedekben az USA gazdasági növekedése a cégek, a dolgozók és a kormány harmonikus viszonyán alapult, a munkavállalók fizetése a termelékenységgel párhuzamosan nőtt. A motorokat, vezetékeket és háztartási gépeket gyártó GE, amely kifejezetten híres volt az élethosszig tartó foglalkoztatásról, egyike volt a legjobban teljesítő vállalatoknak: alig néhányan előzték meg a legprofitábilisabb cégeket összesítő Fortune 500 listán.
1981-től aztán valami alapvetően megváltozott – nemcsak a GE-nél, de az amerikai kapitalizmusban is. David Gelles veterán újságíró szerint a paradigmaváltás egyetlen személyhez, Jack Welch bostoni vegyészmérnökhöz köthető, aki a teljes ismeretlenségből egyszer csak a GE vezérigazgatói székében találta magát. Tizennyolc éven át, egészen 2001-ig irányította a világ egyik legnagyobb vállalatát, és befolyásán keresztül a felismerhetetlenségig átformálta a piacgazdaságot. Szentimentális humbugnak nevezte a cég és alkalmazottai közötti hűséget, a profitmaximalizálást jelölte meg egyetlen zsinórmértékként, és évente elbocsátotta a dolgozók leggyengébben teljesítő tíz százalékát. Belső képességeinek fejlesztése helyett átlagosan hetente vásárolt fel kisebb cégeket, és kéthetente szabadult meg egy-egy részlegtől. Egyfajta óriásbankként kezelte a GE-t, és a költséghatékonyság lett az egyetlen terület, ahol ambicionálta az innovációt.
Welch öröksége valóban rendkívüli. Ő volt az első nyugati vállalatvezető, aki nyíltan felvállalta, hogy meg sem próbálja orvosolni a hazai ipar versenyképességi problémáit, egyszerűen kiszervezte a munkahelyeket a Távol-Keletre. A hatékonyságfétissel előteremtett pénzt sem innovációra, hanem saját részvények felvásárlására és a menedzsment díjazásának bődületes növelésére költötte – Welch alatt a GE-dolgozók és vezetőik közötti jövedelemkülönbség a tizenkétszeres szorzónak is az ötvenszeresére nőtt. Amikor nyugdíjba ment, világszerte tizenhat meghatározó multit vezettek olyan emberek, akik bevallottan Welch- fanatikusként tanultak bele az üzletbe. „Ha Jack leugrott volna egy hídról, akkor több száz vállalatvezető ugrott volna utána.” Ezért sincs okunk csodálkozni azon, hogy ma mindenütt „úgy ünneplik a részvényesi érték növekedését, mintha egy hatalmas orvosi áttöréssel lenne egyenértékű”.
S hogy mi a sors iróniája? Hogy Jack Welch szemérmetlen receptje még csak nem is működik. Regnálásának derekán a GE a világ legértékesebb vállalata volt, 2008-ban már könyörögnie kellett az állami mentőcsomagért. Hiába, egy költségcsökkentő önmagában nem vezérigazgató, a vállalatoknak igenis felelősségük a patrióta elkötelezettség és a valós technológiai innováció.
David Gelles: The Man Who Broke Capitalism. How Jack Welch Gutted the Heartland and Crushed the Soul of Corporate America – and How to Undo His Legacy. PublicAffairs, 2022
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
Az admin csapat szerint a törlésre azért került sor, mert egy Blikk-felvételen azt mondta, hogy véleménye szerint két nem létezik.
A Bizottság szerint az Apple megsértette azt a jogszabályt, amely tiltja a platformoknak, hogy korlátozzák a fejlesztőket abban, hogy olcsóbb alternatívákra irányítsák a felhasználókat.
Ám szerencsére nem mindenütt lankad az éberség, Európa továbbra is marad a dedóban, szóval a Telex megnyugodhat.
A kutatók véleménye szerint ez a torzított emlékezet egy olyan társadalmat tükröz, amely szinte teljesen védtelen az információs, hibrid és kognitív hadviseléssel szemben.
Fontos elhatárolódni az ilyen tettektől, mert az nem lehet művészi önkifejezés, ha átvitt értelemben azt sugalljuk, hogy valakinek az életét nyugodtan ki lehet oltani, mert az belefér.
