Eljövendő új aranykor

Matus Tibor írása a Mandiner hetilapban.

Ismert a régi „aranyszabály”, miszerint a növekvő infláció általában emeli az arany árát. Tűnhet úgy, hogy az arany­rudak értéke eddig nem ezen elv szerint mozgott. Gazdasági visszaesés után jellemzően változik a pénz ára is, amit a jegybankok például a kamatlábak csökkentésével szabályoznak. A könnyű pénz pedig új részvénybuborékot fúj, és a még könnyebb pénz újabb buborékot hoz az előző helyére. Az ördögi körben a pénz értéke fokozatosan csökken, az arany ára pedig felértékelődik. A tőzsdei csúcsok után változik a pénz árfolyama, és ennek következtében emelkedik az arany ára. Így emelkedett az arany ára az 1929-es tőzsdekrachot követően, a hetvenes évek elején és a 2000-es dotkombuborék után. De nem kell feltétlenül infláció ahhoz, hogy felmenjen az ár: 2012-ben, amikor az arany unciánként 1800 dolláros csúcsot ért el, vagy 2020 nyarán, amikor meghaladta a 2050 dollárt, az ok az átfogó gazdasági bizonytalanság volt. 

Az aranyra és az ezüstre nem szabad a meggazdagodás leg­gyorsabb eszközeként tekinteni, hiszen kamatot nem hoznak. Inkább olyan biztonsági tartalékként funkcionálnak, amely a gazdagság megőrzésének egyik legmegbízhatóbb eszköze. Megvédenek, ha esik a pénz értéke, és erősek maradnak a legdurvább gazdasági időkben is.

Értékmegőrzés hosszú távon