Dobai Péter nagy emlékező, egész munkássága az emlékezés jegyében áll. Emlékezés az ifjúságra, a szerelemre, a tengerre, a hazára.
Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
Ebben az évben a Prima Primissima díjat magyar irodalom kategóriában Dobai Péter költő, író kapta. Az ilyesmire az ember azért nem szokta felkapni a fejét. Napihír, lapozzunk. Magam is meglepődtem, mert mégsem lapoztam, hanem azt vettem észre, hogy valamiféle öröm van bennem. Olyasmit gondoltam, hogy ezek szerint a világ rendje mégis helyreállt.
Dobai Péter a nemzet művésze, és Kossuth-díjas is, 2014-ben vehette át ezt az elismerést – vele kapcsolatban mégis mindig az volt az érzésem, hogy nincs a helyén kezelve. Alulértékelt – hogy ezzel a szép kifejezéssel éljek. Pedig az utóbbi négy évtized magyar irodalmának egyik legkiválóbb alkotójáról van szó. Van az úgy, hogy valaki megkapja az összes „fontos” díjat, mégsem látszik igazán, nem emeli fel semmiféle aktuális irodalmi divat.
Az olvasói figyelem képes arra, hogy a sorok között értékes igazságokra leljen, és hogy a kincset érő gondolatok alapján kitüntetett helyet adjon egy-egy könyvnek és szerzőnek; ezt szolgálja a Libri irodalmi díj.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Berta Ádám novelláiban nem az a fontos, mire megy ki a játék, hanem az aktus, amivel a lélek káoszába pillantunk – a lehető leghétköznapibb szituációkban. Kovács Gergő írása.
„Nincs beleszólásunk abba, hogy ki mit olvas. Azon kevés terepek egyike, ahol az ember a döntésében tényleg szabad” – véli az író.
A Platon Karataev zenekar frontemberével zajról és csendről, merülésről és elvonulásról, éhségről és mélységről beszélgettünk. Interjúnk.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
Érthetetlen, hogy történhetett ez meg.
A tiszások nem válaszoltak feltett kérdéseinkre, talán félnek?
