A fény az év végén

A szerző a The European Conservative főszerkesztője

Az év vége felé közeledve az ember hajlamos mérleget vonni. Szólhat ez az egyéni szakmai sikerekről, kudarcokról vagy a magánéletről, számba véve a jó és rossz dolgokat, amiket elkövettünk – kell hozzá bátorság. Nehéz szembenézni a hibáinkkal. A világ állásának vizsgálata ugyanígy része lehet ennek a reflektív – s talán kényelmetlen – folyamatnak. Azt hiszem, hogy mind az angolszász, mind pedig a kontinentális európai világ többször is nevetség tárgya lett idén, méghozzá különösen hamar. Politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is. A bizonyítékok világosak mindenkinek, akinek van szeme.

Hol is kezdhetnénk?

A november elején rendezett amerikai félidős kongresszusi, illetve állami szintű választások kínosan végződtek a republikánusok számára, különösképpen azért, mert a kormányzat élén az ország történelmének egyik leggyengébb elméjű elnöke áll. Annál, hogy Joe Biden hozzáférhet az atombőröndhöz,

s alighanem minden egyes döntésen is. Íme az „adminisztratív állam” munka közben. S ha a jobboldal gyalázatos választási szerepléséhez még hozzátesszük a titánok harcát, amely Donald Trump volt elnök és Ron DeSantis floridai kormányzó között bontakozott ki, minden adva van egy nagy drámához. Csakhogy szerencsétlenségünkre terméketlen dráma lesz ez, sem katarzissal, sem megváltással nem kecsegtet.

Még ha a politikától elfordítjuk is figyelmünket, akár a divat magas, „anorexiás” szépségeinek világa felé, egyre nyugtalanítóbb hírekre találunk. A Balenciaga divatház minapi, szadomazó jelmezes plüssállatokat tartó gyerekekkel készült reklámkampánya körüli felhajtás módfelett kellemetlen emlékeztetőjéül szolgált annak, hogy ha az emberiség nem a transzcendensben gyökeredzik, akkor az elfajzás és züllés felé halad. Ahogy egyre több részlet kerül napvilágra – a divatház vezető tervezőjének állítólagos sátánizmusáról, az anyagok szándékos háttérválasztásáról, amely valamilyen módon gyermekek szexualizálására utal –, egyre világosabbá válik, hogy ismét félrecsúszni látjuk a globális uralkodó elitek maszkját, s egy pillanatra lelepleződik morális romlottságuk.

És ha valaki az ilyen kellemetlenségek elől is menekvést keresne, s azon gondolkodna, hogy valami egzotikus helyre utazna vakációra, nos, a világ nem éppen békés és nyugalmas. Tüntetések Kínában, lövöldözések Amerikában, háború Ukrajnában és a többi… A világ legnagyobb városaiban terjed az utcai bűnözés és erőszak, ami riasztó. Nem lehet kétségünk, hogy a Nyugat hanyatlóban van.

Keveseknek van elég kitartásuk, erejük és hitük a reagáláshoz. Nem érhet meglepetésként senkit, hogy az iparosodott világban széles körben terjednek a mentális betegségek – az emberek elbuknak, összeomlanak a gazdasági, pénzügyi és társadalmi kihívások terhei alatt, amelyekkel soha korábban nem kellett szembenézniük.

Ebben a sötétségben jó alkalom nyílik arra, hogy a fényt keressük, és emlékezzünk: 1510 évvel Mózes és az izraeliták Egyiptomból való menekülése és 752 évvel Róma alapítása után, a 114. olimpiád idején, Augustus uralkodásának 21. évében, december 25-én megszületett Jézus Krisztus, az örök Atyaisten fia, aki meg akarta váltani a világot. Zárjuk ezt az évet az ezen való tűnődéssel!

(Fotó: Mandiner archív)