Orbán Viktor az új német kancellár?

Ami egy ideje Magyarország és az Európai Unió között folyik, az egy megalázási folyamat. Azt nem mondhatja ki nyíltan az EU egyetlen intézménye vagy tisztségviselője sem, hogy Orbán Viktor mondjon le. Ők ugyanis demokraták, azaz képmutatók és gyakran nihilisták. Itt nem értékekről és normákról van szó, hanem megalázásról. Mi tudjuk, mi az igazság és a norma, mi a progresszió, te pedig vagy alkalmazkodsz hozzánk, vagy kiközösítünk és megalázunk. Te ne kérdezz, csak alkalmazkodj! Kár, hogy a gondolkodás és az igazságkeresés sosem az establishmentet védőkre jellemző. A gondolkodás ugyanis ott kezdődik, ahol jó kérdéseket tud valaki föltenni. A gondolkodó ember kérdése ez: Mi a kérdezendő?

Miért gondolja Berlin úgy, hogy nekem, magyarnak úgy kell élnem, mint egy németnek? Ha úgy élnének a magyarok, mint a németek, akkor feltehetőleg egy államban is élhetnénk. Pedig hasonlóan élünk, mégsem akarunk integrálódni. Honnan ez a nagy civilizatorikus szándék, mintha Magyarország egy harmadik világbeli ország lenne? A német kormányzó pártok „intellektuális” normákra hivatkoznak. Mintha az intellektuális normákat nem konkrét politikai akarat, hanem az egyetemes ész diktálná. De rendben, ha komolyan gondolják, akkor bútorozzunk össze! Mi legyen az államnyelv? Legyen a magyar–német integrált – reáluniós – állam hivatalos nyelve a magyar. Hiszen a kisebbségre vigyázni kell, úgyhogy a nyelvi engedmény csekély áldozat a kívánt cél megvalósításáért cserébe. S mivel Orbán Viktor bizonyíthatóan rátermettebb politikus, mint bármely jelenleg nemzetközileg ismert német politikus, neki kellene az új magyar–német uniós állam kancellárjának lenni. Demokratikus úton – nincs kizárva – meg is választanák. Abszurd? Legalább annyira, mint hogy a német kormányzó pártok mondják meg, hogyan kellene viselkednie a magyar államnak, vagy hogy ki irányítsa Magyarországot.