A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata hetilapunkban
Érdekes dolog ez a feminizmus. Örülök számos eredménynek, amit kivívtak. Jó, hogy szavazhatok, tanulhatok, és nem kell csöndben állnom az asztal mellett, amíg az uram eszik.
Az én kiteljesedésem azonban sokkal összetettebb ennél, mert
nem arra vágyom – sőt nagyon nem arra vágyom –, hogy kvóta alapján begyömöszöljenek valamilyen pozícióba.
Arra vágyom először is, hogy otthon elismerjen a férjem és a gyerekem, lássák azt a sok mindent, amit a békéért és a jóllétért megteszek, és ők is tegyenek meg mindent, amit tudnak.
Másrészt arra vágyom, hogy a munkahelyen azzal foglalkozzanak, hogy mit tudok, és nem azzal, hogy nő vagyok. Volt nekem is me toom, kezdőként, húszévesen. Persze az udvarlás jó dolog, de mértékkel. És akkor, ha van rá fogadókészség, s az ember nincs kiszolgáltatva az ostromlónak. Az, hogy bókolnak az emberek, dicsérik a másikat, nagyon kedves persze, Isten tartsa meg a jó szokásukat!
Átugorva a kezdeti nehézségeken, azt látom, hogy itt,
a konzervatív oldalon sokkal több lehetősége van egy nőnek, mint a másikon.
Erre Pető Andrea hívta fel a figyelmemet. Szerintem ez egyrészt az udvariasságból ered: egy nővel tisztelettel kell bánni a munkahelyen, otthon és társaságban egyaránt.
Szerencsére már sokat alakultak a nemi szerepek – ezt akár a feminizmusnak is lehet köszönni, no meg a korszellemnek. Logikus, hogy ha mindkét szülő dolgozik, akkor nem tartható, hogy csak az egyik feladata legyen minden házimunka. A mai férfiak többségét már úgy nevelte az édesanyja, hogy természetes neki, sőt igénye, hogy ő is főzzön, menjen a gyerekért vagy levigye a szemetet.
A gyakran kárhoztatott mai kornak ez egy jó vonása.
Ezenkívül soha nem éreztem, hogy bármikor bárki lenézett volna azért, mert nő vagyok. Sőt, mindig inkább azt éreztem, hogy pajzsra emelnek: végre egy nő, aki filmet készít; végre egy nő, akit érdekel a politika; végre egy nő, aki civil szervezetet vezet! Lebutázni szoktak, főleg liberális oldalról. De nyilván a kritika csak akkor fáj, ha igaz. Ha nem igaz, akkor nevetsz rajta. Én azt érzem, hogy bárkihez bejelentkezem, legyen akármekkora tótumfaktum a politikában vagy a gazdasági életben, örömmel fogad, és segít is, ha tud. Ez igaz a jobb- és a baloldalra is. Kedvesek az emberek.