nagyobb összeget szánva identitásuk megmentésére, ami már meghozta első eredményeit. Ősszel Szili Katalin miniszterelnöki megbízott járta be a terepet a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével, és úgy nyilatkozott, hogy „óriási közösségépítés zajlik Csángóföldön”, kiemelve az oktatás, a zenei nevelés, a hagyományőrzés szerepét. A források csodát tettek – jegyezte meg. A 63 településből, ahol még magyarul beszélő római katolikusok élnek, 34-ben indult valamiféle magyar oktatás az iskolán kívül 2000 magyar anyanyelvű diák számára. Az Országgyűlés egykori elnöke is méltatta a havonta egyszer Bákóban bemutatott magyar misét, amelyre rendszeresen százak látogatnak.
Az eredményeket elismeri Nyisztor Tinka csángó néprajzos aktivista, de hangsúlyozza, hogy még bőven van mit tenni. A pusztinai asszony
harminc éve fáradhatatlanul kilincsel a magyar nyelvű istentisztelet ügyéért.
Mint elmondja: „Az én szívfájdalmam mindig a mise és a magyar nyelv használata a miséken, mert ez a legnehezebb itt, Moldvában. Harminc év után ez az egy magyar mise Bákóban, ahová buszokkal kell hordani az embereket a falvakból, kevés.”
A világi anyanyelvi oktatásban elért eredményeket imponálónak tartja: kétségtelenül előrelépés, hogy a gyerekek iskolán kívül már részesülhetnek magyar oktatásban, de ezen a téren is tovább kell haladni. Jó lenne, ha utána magyar líceumba mehetnének a diákok, de alig akad ötven kollégista a gyönyörűen felújított csíkszeredai kollégiumban, mert a szülők zöme inkább román iskolába adja a gyerekét. Mindenesetre Nyisztor boldog lenne, ha az egyházi ügyek legalább itt tartanának Moldvában.