Amerika hamburgere

A magyar jobboldal Trump óta jobban figyel Amerikára, mint korábban. Azelőtt az Egyesült Államok egy nagyhatalom volt, amely a kommunizmus vége felé a segítségünkre sietett, de alap­vetően úgy tekintettünk rá, mint ahol sokban nem különböző neokonok és neolibek váltogatják egymást a hatalomban, agresszív gyarmatosító attitűddel megáldva. Amerika radikális szabadpiac-imádata sosem volt a sajátunk, ahogy az amerikai individualizmus sem. S amennyire csodálták a magyarok Amerikát a rendszerváltás előtt, annyira csalódtak benne utána – ahogy a Beatrice énekelte, megérkezett hozzánk „Amerika hamburgere”, azaz „a jelen Amerika itt van, de minek”. Kicsit se veled, se nélküled hozzáállás volt ez.

Persze a régi republikánusokkal még mindig jobban kijöttünk, mint a demokratákkal – New York államban például 2014-től a demokrata Bill de Blasio polgármester minden lehetséges módon keresztbe tett az 1956-os emlékmű felállításának, republikánus elődei idején viszont kis túlzással akár a Time Square-en is el tudták volna helyezni az ötvenhatos magyarok.

De Trumppal és a mi jobboldaliságunkhoz, az európai kereszténydemokrácia hagyományaihoz közelebb álló populista mozgalommal szívélyesebb lett a viszony, hiszen több lett a megértés is. Azóta a nemzetközi jobboldalt összefogni igyekvő magyarok intenzív kapcsolatépítésbe kezdtek a republikánusokkal. Ezt az itteni és az ottani baloldal meghökkenve figyeli, akárcsak a lejáratódott neokon vonal. Úton-útfélen kiátkozzák nemcsak Orbánt, hanem a vele szövetkező amerikai jobboldaliakat is, és igyekeznek szalonképtelennek beállítani őket. Csak hát sok millió szavazóról nem mondható ki, hogy szalonképtelen volna.