Szilíciumháborúk

„A világ GDP-jének nagy részét félvezetőkön alapuló eszközökkel állítják elő. Egy olyan termék esetében, amely hetvenöt évvel ezelőtt még nem is létezett, ez rendkívüli sikersztori” – írja a mikrocsipek felemelkedéséről Chris Miller, a bostoni Tufts Egyetem ifjú külpolitikai guruja. Valóban, az elmúlt hetven év világgazdasági konjunktúrája döntő mértékben a csipek forradalmára épült, és modern életvitelünk csaknem minden technológiájának – így a telefonoknak, az autóknak és az atomerőműveknek – az alapját ez az eszköz adja. Nem lesz ez másképp a mesterséges intelligenciával sem. Nem véletlen, hogy Miller szerint a csipipar ma már döntően meghatározza a globális gazdaság szerkezetét és a geopolitikai erőviszonyokat. Mi pontosan a mikrocsip, és miért ilyen fontos a jövő alakulásában?

Gordon Moore elektronikai mérnök, az Intel későbbi vezérigazgatója 1965-ben fogalmazta meg híres jóslatát, mely szerint a mikrocsipek teljesítménye a jövőben kétévente megduplázódik, ahogyan az ember egyre több alkatrészt tud összezsúfolni egyetlen integrált áramkörön. Igaza lett. Hatvan esztendővel ezelőtt mindössze négy tranzisztor fért el egy mikrocsipen, ma pedig mintegy tizenkétmilliárd. A csipek szilíciumból készülnek, amelyről az Egyesült Államok híres innovációs körzete, a Szilícium-völgy a nevét kapta. Itt alapították a legendás Fairchild Semiconductor félvezetőgyártó vállalatot, amelynek teljesítménye olyan technológiai fölényhez juttatta az USA-t, amit csak a kommunistákkal szimpatizáló amerikai tudósok beszervezésével tudtak enyhíteni a szovjetek. (Beszédes tény, hogy Európa sokáig be sem nevezett ebbe a versenybe, mert az Atlanti- óceán ezen oldalán senki nem értette a mikrocsipek stratégiai jelentőségét. Bár Miller könyve nem erre a szálra koncentrál, részletes történeti áttekintéséből egyértelmű, hogy kontinensünk már a világháború óta alkalmatlannak bizonyul a fontos trendek felismerésére és a valódi innovációra.)