Amikor közeleg a tél

Ki gondolta volna, hogy ilyen világ áll be az öreg kontinensen, hogy a németektől kezdve a svédeken és a franciákon át a magyarokig mindenki a házi nadrágszíj-politikáján kell törje a fejét. Mi lett veled, mibe keveredtél, te vén Európa? Bár, ha jobban meggondolom, egy világjárvány is elképzelhetetlen volt még 2019 decemberében.

Jól szituált, két átlag feletti fizetésből élő család vagyunk, négy gyermeket nevelünk, három kamaszt, egy kisiskolást. A körülményeink teljesen jók, igaz, derekasan dolgozunk, a háztartást is magam vezetem. Nincsenek luxushobbijaink, nem síelünk, nem vitorlázunk, nincs nyaralónk a Balatonnál, nem vásárolunk luxuscikkeket, sem drága ruhákat. Sosem értettem, hogy adhat ki valaki százezreket, milliókat egy órára, cipőre, bármi hasonlóra –

Az, hogy az életünk miért változott meg ennyire itt, Európában, hogy egy átlagos polgári élet kereteit is mindannyiunknak újra kelljen gondolnia, a közélet eseményeit intenzíven figyelve is nehezen értem. De mondják, hogy a reziliencia, a rugalmas ellenálló képesség, azaz az új helyzetekhez való alkalmazkodás képessége aranyat ér válságkorszakok idején. Így próbálunk mi is igazodni, otthon is.

Villanyok kapcsolgatása: egyes lámpákat kivontam a forgalomból, amúgy pedig időről időre őrmesterként járok körbe a házban, „miért ég a lámpa, ha nem vagy ott?!” felkiáltásokkal.

Vasalás: most már tényleg csak a nagyon muszáj dolgokat vasalom át (ingek, blúzok, terítők), a többinél marad a határozott mozdulatokkal való átsimítás, hajtogatás.

Törülközők: a vastagabb, mosógépben sok helyet foglaló és nehezebben száradó törülközőket egyszerűen kivontam a forgalomból – sokat számít!

Ruhaszárítás: ezt sajnálom legjobban, mert úgy öt-hat éve végre vettünk egy szuper szárítógépet, amivel vége szakadt annak a gyakorlatnak, hogy a házban folyton az idomtalan ruhaszárítót kelljen kerülgetni. Most ez a rendszer visszaállt, hiszen

Mosogatás: leg­inkább a poharakkal lehet spórolni, azzal, hogy ne vegyen elő mindenki minden pohár vízhez, kakaóhoz újat – nehéz küzdelem ez is, de vállalom a rossz rendőr hálátlan szerepét. A mosogatógép programjai közül pedig a rövid, alacsonyabb hőfokú megy mindennap egyszer, jól megpakolva.

Hűtés, fűtés: a legkeményebb dió! 40 fokban erőtlenek az érvek a tetőtérben lakó gyerekeimnek, hogy kapcsolják már le a klímát, és mínusz 10 fokban sem lesz egyszerű azt mondani, hogy vegyünk még egy kicsit vissza a fűtésből. Itt egyfajta húzd meg, ereszd meg állapot lesz, azt hiszem. Amúgy cidrizünk már most is, mert nem fűtöttünk a hűvösebb utóbbi napokban, de hol van még a tél! Mindenesetre szoktatjuk magunkat az új hőfokhoz, és szedegetjük elő a melegebb öltözeteket.

Vízhasználat: kádtöltés maximum félig, esetleg indítok egy házi kampányt a zuhanyzás jótékony fiziológiai hatásaival érvelve, csak nem leszek túl hiteles, mert tudják, hogy én is szeretek – pláne hidegben – a kádban ázni. Persze ha a felhasznált gázköbméterekre gondolok majd, gyorsan elmegy a kedvem a lubickolástól.

Főzés: kevesebb sütőhasználat vagy okos menütervezéssel a forró sütőben egymást követő rapid sütések a maradékhő felhasználására való odafigyeléssel.

– persze a korábbinál sokkal figyelmesebb, tudatosabb vásárlás és akcióbogarászás mellett.

Nos, valahol itt tartunk most, 2022 őszén. És miközben igyekszünk áthangolni, de nagy vonalakban mégiscsak megőrizni az életmódunkat, próbáljuk megérteni, mi és miért történik körülöttünk a világban, azon belül is főként Európában.

A kérdéseink sokasodnak, a válaszok egyre homályosabbak. De ha elszontyolodnánk is olykor – főként a gyerekeink bizonytalan, nem túl rózsás jövőjét kutatva –, hozzátesszük azt is azonnal: adja Isten, hogy csak háború ne legyen… csak az ne legyen!

Nyitókép: Shutterstock