In memoriam Wittner Mária

„Nem csinálnék semmit sem másként, 
nekem ez a sors volt megírva.”

Wittner Mária halálával az 1956-os forradalom egyik utolsó óriása távozott közülünk. Wittner Mária 19 évesen a kommunista diktatúra ellen fegyvert fogott Magyarország függetlenségéért és szabadságáért. A forradalom után el tudott szökni Ausztriába, de visszafordult. A szabad világ helyett rab hazáját választotta. A hazaszeretet szülte naivitás elhitette vele, hogy elkerülheti a hazaáruló Kádár János megtorlását. Halálra ítélték, több mint fél évig siralomházban, tizenhárom évig börtönben tartották fogva. 1970-ben szabadult. A rendszerváltoztatásig varrodában és takarítónőként dolgozhatott.

1956 után több mint három évtizeden át egy hazug diktatúra rabja, majd foglya volt. Nem adott fel semmit, nem árult el senkit, nem alkudott meg a kommunistákkal, nem volt kapható a rendszert legitimáló hazugságra. A rabság az emberi szabadságvágyat megerősíti, de a hazugság, az árulás, a megalkuvás megöli a lelket. Ahogy ő fogalmazott: „Egyszerű a képlet: az igazságot ki kell mondani, mert hazudni bűn!”