Néhány hete megjelent írásom arról szólt, hogy a Roe kontra Wade ügy megfordításával az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága lényegében nemet mondott a bírói aktivizmusra – arra a magatartásra, amikor a bírák a törvényhozó hatalom helyett cselekednek. Amikor ezt fejtegettem, még nem tudtam, hogy érveimet francia bírák fogják a lehető legjobban alátámasztani. Egy radikális muszlim prédikátor, Hassan Iquioussen ügyéről van szó, akit a francia hatóságok ki akartak utasítani az országból. Előre lelövöm a poént: sikertelenül.
A marokkói nemzetiségű Iquioussen Franciaországban született nagyjából ötven évvel ezelőtt. Ékesszólásával hamar hírnevet szerzett magának, és számos követőre lelt a fiatal francia muszlimok körében. Csakhogy nem főzési tippjei vagy futball-kommentárjai révén vált ismertté, hanem kiforrott iszlamista nézeteit hirdeti, és büszkén vállalja tagságát a világszerte ismert Muszlim Testvériség szervezetben, melynek célja, hogy nemzeti intézmények és társadalmak lassú gyarmatosítása útján iszlamista dogmákat fogadtasson el.
a magasra emelkedett, gyermektelen politikus könnyedén lép túl mégoly súlyos eseteken is, hiszen nem nyomasztja az „akár az én gyerekemmel is történhetett volna” szorongató érzése. Király-Kiss Miklós írása.
Rengeteg kérdés övezi a fejlesztést.
Már a The Wall Street Journal is elismeri: teljesen más képet mutat a közbiztonság állapota Közép-Európában.
Villámgyors megoldást kell találniuk a problémáikra, ha el szeretnék kerülni a kényszerű búcsút.
Az izraeliek Franciaország elleni meccse körül is forrtak az indulatok.
A Valeurs Actuelles francia lap kérdezte Szijjártó Pétert.
Dübörög a közelmúlthamisítás a háborúban álló országban.
Lehet, még ezt is megérjük, és akkor lehet összevetni Brüsszelt és Moszkvát.
