Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Párbeszédre, beszélgetésre, vitára és visszhangra most minden korábbinál nagyobb szükség van.
„Azt mondják, hogy bármi szót / Adnak riadóra, / Azt tovább kiáltod el / Híven, szórul szóra” – írta Tihanyról Garay János költő 1847-ben Szózat a visszhanghoz című versében. Jó néhány magyar költőt megihletett a tihanyi jelenség. Írt róla verset Csokonai Vitéz Mihály és Vörösmarty Mihály is. A Visszhang-dombon állított Ekhó-kőről elkiáltott szavak két másodperc alatt teszik meg az utat a több mint háromszáz méterre lévő apátság északi oldaláig és vissza. A fal optimális esetben hét szótagot vert vissza. A tihanyi visszhang ma is működik, de ereje a beépítések és a fák lombozata miatt egyre kisebb.
De van olyan tihanyi visszhang, amely meg egyre erősödik. Például idén a Tranzit közéleti évadnyitó és gondolatexpó igen nagy visszhangot kapott a magyar közéletben. A Tranzit-közösség hagyományosan augusztus végén rendezi meg nyári seregszemléjét Tihanyban. Ha csak a számokat nézzük: több ezer résztvevő, közel száz előadó, több tucat kiállító. Minden korábbinál nagyobb volt az érdeklődés a rendezvény iránt. És ez nemcsak az ott lévők létszámában mutatkozott meg, hanem a netes elérésben is érzékelhető volt. A szervezők jó néhány beszélgetést és vitát közvetítettek élőben a közösségi médiában, amit több százezren néztek már meg eddig. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Hír TV, számos politikus és közéleti influenszer is élőben közvetítette a beszélgetéseket, milliós elérésről beszélhetünk.