Neokonok kontra populisták

Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban

Gőzerővel készül az Egyesült Államok a novemberi félidős választásra. Eddig Joe Biden elnök szerencsétlenkedései és a gazdaság rossz állapota miatt úgy tűnt, hogy a republikánusok tarolnak majd. Ez a lendület most kicsit visszaesett, de még hónapok vannak hátra. Elsősorban még nem a pártok versenyeznek egymással, hanem a pártokon belül folyik a harc a szenátori és képviselői jelöltségekért.

A republikánusoknál ez két irányzat harcát jelenti: a neokonokét és a trumpista populistákét. A lapok ezt – talán némileg leegyszerűsítve – úgy jellemzik, mint proxiháborút Donald Trump és egykori alelnöke, Mike Pence között, aki inkább 
a fősodratú neokon vonal követője volt. Mások George W. Bush volt elnököt tartják a neokonok vezetőjének, bár ez inkább csak amolyan erkölcsi támogatást jelenthet. A valódi operatív vezető valószínűleg inkább Mitch McConnell kentuckyi szenátor, aki elnöksége alatt együttműködött Donald Trumppal, de aztán összevesztek.

Nos, az előző hetekben a vártnál nagyobb mértékben taroltak a Trump által támogatott aspiránsok a tagállamok jelöltségi versenyein. Wyomingban, ahol a legnagyobb mértékben szavaztak a jobboldalra 2016-ban, a két republikánus versenyző a trumpista Harriet Hageman ügyvéd, illetve Liz Cheney képviselő, Dick Cheney, a Bush-éra prominens politikusának lánya, aki a neokonok egyik vezető személyisége. Cheney alelnöki tisztséget tölt be abban a január 6.-bizottság néven emlegetett testületben, amely Trump állítólagos szerepét vizsgálja a Capito­lium melletti, káoszba fulladt tüntetés megszervezésében. Egyike azon tíz republikánusnak is, aki Trump elnöki tisztségből való elmozdítására szavazott. Férje annak az ügyvédi irodának dolgozik, amely a demokrata párti elnök fiát, a számos botrányba keveredett Hunter Bident védi. Cheney hajthatatlan „never Trumper”, és mostanában már többet foglalkozik az egykori elnök és követői ütlegelésével, mint Wyoming ügyeivel. A felmérések szerint jócskán le is van maradva ellenfelei mögött.

A neokonok és a Trump-vonal között ideológiai és stratégiai háború is zajlik. Előbbiek ugyanis régóta kizárólag gazdasági kérdésekkel hajlandók foglalkozni – már ami a belpolitikát illeti, külügyekben ugyanis a beavatkozó politika hívei. Nekik nem nagyon vannak válaszaik a kultúrharcos kérdésekre, mindenre a „kevesebb adó, több szabad piac” a receptjük. Attól félnek ugyanis, hogy ha belemennek kultúrharcos kérdésekbe – abortuszszabályozás, kritikai fajelmélet és genderideológia az iskolákban stb. –, azzal szavazókat veszít a pártjuk. A trumpista populista vonal azonban határozottan megnyilvánul e „megosztó” kérdésekben, tisztességes középjobbos – józan észen alapuló – választ megfogalmazva, és úgy tűnik, épp ezért sikeres.

A demokraták azért állíthatják be teljesen abortuszellenesnek a republikánusokat, mert neokon politikusaik nem mondanak semmit, ahelyett hogy a bevett álláspontjukat képviselnék, miszerint az első tizenöt hétre csökkentenék a magzatelhajtás lehetőségét (amivel a többség egyet is ért), és rámutatnának, hogy a demokraták lényegében a születés pillanatáig támogatják az abortuszt (amivel a többség nem ért egyet). Emellett Virginia állam tavalyi esete is megmutatta, hogy a gender­ügyek Biden-féle iskolai túltolása elleni s a szülők jogai melletti kiállás még demokrata szavazókat is át tud csábítani a republikánus térfélre.

A jobboldalnak pont az segítene novemberben, ha nem a neokonok visszavonulós-meghunyászkodós stratégiáját képviselné kultúrharcos ügyekben, hanem okosan beleállna a harcba a demokraták hatalmon lévő balszárnyával szemben.