Hadházyékat nem állította meg az eső – de ők a forgalmat igen

A Ferenciek terénél akkora dugót okozott néhány száz tüntető, hogy az Erzsébet hídon végig álltak az autók.

Több mint egy évtizednyi aktatologatás és előkészület után végre tényleg felújítják Krasznahorka büszke várát. Nem is akárhogyan: a történelmi hitelesség megőrzése, sőt visszaállítása mellett 21. századi múzeumként funkcionál majd az ősi erősség.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban
Szép hegyecske – ezt jelenti szláv nyelven a Krasznahorka név. A középkori eredetű vár ősi magyar nemesi famíliák, husziták, Habsburg királyok s az Andrássy család kezén fordult meg, mígnem 1920 megpecsételte a sorsát. Vagyis nem egészen: vármúzeumként működhetett még a kommunista időkben is, és – bár ez idő tájt számos olyan munkálatot elvégeztek rajta, amitől sírva fakadna egy egyszeri építészettörténész – az együttes nagyobbik része régi pompájának visszfényével ragyoghatott egészen 2012. március 10-éig.
majd onnan átterjedt a tűz a tetőszerkezetre is, amely leégett.
Évtizednél is hosszabb ideig tartó huzavona és tárcaközi mizériák után aztán július végén sikerült végre aláírni a szerződést a kivitelezővel, így hosszú évek csúfoskodása után főnixként támadhat fel az ősi vár.
A kiállítást a vármúzeum volt igazgatója, Bárczi Gyula irányítja. Orosz Örs, a Szövetség párt megyei képviselője és értékmentő aktivista méltatta mind a múzeumot, mind a várfelújítási projektet.
„Engem csak az a több mint tíz év zavar,
amennyit csúszik a vár átadása a nagyközönségnek. Erről természetesen nem a múzeum munkatárai, hanem a politikai döntéshozók tehetnek” – jelenti ki Orosz, összehasonlításképpen felemlegetve a bajmóci várat, amely az ötvenes években égett le, és szűk fél év alatt sikerült helyrehozni.
Pedig a helyiek és a civilek mindent megpróbáltak. Közgyűjtésből Orosz Örsék mellett a Gömöri Kézművesek Társulása és maga a falu gyűjtötte össze a pénzt egy-egy harangra, amelyeket aztán méltóképpen el is helyeztek a várban. Évekkel később élőláncot szerveztek: a négyszáz ember helyett, amely körbeérte volna a várat, ezerötszázan jelentek meg.
„Többségében, de nem kizárólag magyarok, váraljai romák és szlovákok is, fantasztikus érzés volt.”
Az ötödik évfordulóra félpályás útlezárással készültek, olyan is volt, hogy százhúsz reflektorral kivilágították a csúfosan meredező romokat, a tizedik évfordulón pedig a helyiek szomorú emodzsit vetítettek a falra.
A döntéshozókat mindez nem hatotta meg, ugyanis egyszerűen nem volt gazdája a felújítási projektnek. Orosz dicséri a magyarországi gyakorlatot, ahol minden hasonló feladatra azonnal dedikálnak egy embert vagy csoportot – operatív törzset, kormánybiztost, miniszteri biztost vagy tárcaközi bizottságot –, amely létrehoz egy szakmai csapatot műemlékvédelmi szakemberrel, kutatóval, építészmérnökkel, és egy kézben futnak össze a szálak.
Ezzel szemben a szlovákiai gyakorlat az, hogy hosszasan vándorol körbe egy ilyen feladat,
közben összevesznek a pénzen, egyik a másikat akadályozza. Mint Orosz Örs ismerteti, Krasznahorka különösen nehéz helyzetben volt ilyen szempontból, hiszen azon a napon parlamenti választást tartottak, a biztosítási pénz kifizetése még az egyik, a feladat már a másik adminisztráció hivatali idejére esett, „egyszóval teljes volt a káosz”.
A mostani helyzet lehetőség is: az építészettörténeti feltárást szaktekintélyek – Michal Šimkovic és Luboš
Kürthy – végezték, és végre helyre lehet hozni a szocialista betonmánia által okozott károkat. Van is erre akarat, a múzeum is professzionális módon közelít a kérdéshez – összegzi Orosz Örs.
A múzeum vezetése részéről Máté Tímea igazgató mesél lapunknak a tervekről. Mint mondja, ez most a legfontosabb szakasz, hiszen feltárások és előkészületi munkák már zajlottak a felújítás kapcsán. A katasztrófa jubileumán egy nemzetközi konferencián megosztották a terveket a nyilvánossággal. A Szlovák Nemzeti Múzeum – ide tartozik a krasznahorkai vár ügyében illetékes Betléri Kastélymúzeum is – 2017-ben felbontotta a projekttel kapcsolatos szerződést a külső építészekkel, és saját munkatársai kezébe adta a gyeplőt.
Az igazgató külön büszke arra, hogy kollégái munkáját az igen szigorú szlovák műemlékvédelmi hatóságok is kiválónak értékelték.
Andrássy Dénes gróf 1903-1904 körüli felújításának eredményeit. Nagy szerencse, hogy a grófi család annak idején az utolsó piculáig összeírta a vár berendezését, fényképek is készültek, így valóban az akkori állapotot fogja tükrözni a felújított épületegyüttes. A mintegy húszmillió eurós szerződés az alsó és a középső vár, valamint a környék felújítását tartalmazza, a felső – legrégebbi, még gótikus – rész később kerülhet majd sorra.
Máté Tímea többször hangsúlyozza: a történelmi hitelesség az első. Megszüntetik például azt az ágyúbástyát, amelyet az Andrássyk idején sem használt reneszánsz palota helyére húztak fel a szocializmus idején, s évtizedekig eredetiként mutogattak a látogatóknak. A sosemvolt kínzókamra turistaborzoló „tárlata” sem maradhat. Szerencsére a szocialista történelemszemlélet már a múlté, így a krasznahorkai várban is lehetőség van méltó módon bemutatni az Andrássykat.
a várudvarok ingyen látogathatók lesznek.
Mindemellett a 21. század elvárásainak megfelelően alakítják ki a felújított teret. Noha a műemlékvédelmi szabályok miatt nem lehet például liftet beépíteni, azaz akadálymentesíteni, az információs központban gondolnak a fogyatékkal élőkre. Az elektromos autótöltőktől kezdve a multimédás bemutatókig minden korszerű lesz, kedvcsinálónak pedig kávézót is üzemeltetnek majd.
A kiállítás és a tárlatvezetés egyébként többnyelvű, s az is marad, hiszen a külföldi látogatók zöme magyar – mondja az igazgató. Hozzáteszi, hogy a többnyelvűségnek egyébként is erős hagyománya van helyben: Betlér mindig szlovák többségű volt, s az idevalósi Andrássyk maguk is beszéltek szlovákul.
Nyitókép: Orosz Örs