Az Európai Unió vezetése egyre irreálisabb ötletekkel áll elő. A folyamat nem most kezdődött, legalább három évtizedre nyúlik vissza, és részben a birodalomépítési törekvéseknek, részben az új ideológiák megjelenésének tudható be.
Lóránt Károly írása a Mandiner hetilapban.
Az alapító atyák valamikor az ötvenes években – minden bizonnyal a második világháború borzalmainak hatására – komolyan gondolták, hogy a hosszú távú európai béke megteremtéséért olyan Európát kell felépíteniük, amelyben a kevésbé fejlett régiók fokozatosan felzárkóznak a fejlettebbekhez, az egyes társadalmi rétegek jövedelemviszonyai pedig kiegyenlítettebbé válnak.
A római szerződésben számos paragrafus támogatja az ilyen irányú fejlődést, különösen a kölcsönösen kiegyenlített kereskedelmi viszonyokat, ami a harmonikus fejlődés alapját képezi. A szerződés 3. paragrafusának h) pontja például olyan eljárások alkalmazásáról beszél, „amelyek révén a tagállamok gazdaságpolitikái összehangolhatók, és fizetési mérlegük egyensúlyzavarai kiküszöbölhetők”. Ehhez a 104. paragrafus azt teszi hozzá, hogy „minden tagállam olyan gazdaságpolitikát folytat, amely ahhoz szükséges, hogy a foglalkoztatás magas szintjének és a stabil árszínvonalnak a megőrzése mellett biztosítsa fizetési mérlege egészének egyensúlyát”. Vagyis a közösséget létrehozó szerződés igen nagy súlyt helyezett az egymással szembeni kereskedelmi és fizetési egyensúly megtartására, és ez a hiánnyal küzGdő és a többlettel rendelkező országok kölcsönös feladata volt. Ez a felfogás a maastrichti szerződéssel gyökeresen megváltozott. A vonatkozó 109h paragrafus szerint: „Ha egy tagállam fizetési mérlegét illetően nehézségekbe ütközik, vagy komolyan nehézségek fenyegetik […] a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja a kérdéses állam helyzetét, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott állam a rendelkezésére álló valamennyi eszköz felhasználásával e szerződés rendelkezéseivel összhangban megtett vagy megtehet. A Bizottság közli, hogy milyen intézkedések megtételét javasolja az érintett államnak.” A szövegből jól érzékelhető, hogy itt már szó sincsen kölcsönösségről, vagyis arról, hogy az aktívummal rendelkező országoknak is – például importjuk növelésével – vissza kell fognia exporttöbbletüket. A szerződésnek ez a valószínűleg szándékos hiányossága később, az euró bevezetése után drámai módon megmutatkozott: Dél-Európa eladósodásához vezetett.
A miniszterelnök politikai igazgatója szerint véget ér a neoliberális elvek mentén felépült poszthidegháborús világrendszer, és helyét egy új, szuverenitáson alapuló világ fogja átvenni.
A magyar állampolgársággal is rendelkező olasz szakvezető 2018 júniusa óta irányítja a nemzeti együttest.
Egyre több sötét felhő gyülekezik felette.
Bármikor az Európai Bíróság elé citálhatják az ügyet.
Azonnal megkongatták a vészharangot Brüsszelben.
„Ceterum censeo, nem engedjük, hogy az ukrán csatlakozás árát a magyar családokkal fizettessék meg!” – mondta a kormányfő.
Egyre hangosabbak azok a nemzetközi hangok, amelyek a droghasználat dekriminalizációját, sőt legalizációját szorgalmazzák, a társadalmi igazságosság és a kárcsökkentés jegyében.
A május 18-án megtartandó második fordulóban George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, és Nicusor Dan független jelölt vesz részt.
