Mára sírba került a Jobbik – Sneider Tamás a Mandinernek

Vona Gábor után, Jakab Péter előtt vezette másfél évig a Jobbikot. Mennyire érez felelősséget azért, hogy ide jutott a párt?
Különösebben nem érzem magam felelősnek, hiszen abban a helyzetben nem volt más, aki elvállalta volna a vezetői pozíciót. Rajtam kívül Toroczkait László jelentkezett be, ám az ő megválasztásával totális pártszakadás következett volna be. Az igazán csúnya lett volna.

A szakadás így is megtörtént 2018-ban.
Valóban, többen kiléptek, majd megalakították a Mi Hazánk Mozgalmat, ám a 2018-as frakció döntő többsége a néppártosodás politikáját támogatva került a parlamentbe, ha Toroczkai kerül az élre, nem tudtak volna együtt dolgozni az általa képviselt irányvonal miatt. A parlamenti képviselők nem követték volna az elnököt. Így legalább megmenekült a párt, a kisgazdásodás négy évet csúszott.

De ki kellett tartanunk, nem hagyhattam cserben a mozgalmat, amelyért lényegében tizenöt éves korom óta küzdöttem.

Melyik korszakot tartja a legsikeresebbnek?
Ha jól emlékszem, 2015–2016 környékén olykor 28 százalékos támogatottságot is elértünk a kutatások szerint. Aztán jött a migránsválság, amire a kormány gyors, határozott és egyértelmű választ adott, illetve kezdtek beérni a kedvező intézkedései. Ettől függetlenül a Fidesz tartott tőlünk, hiszen valódi versenytárssá erősödtünk akkorra. Szabályos össztűz zúdult ránk. Emiatt hullámvölgybe kerültünk 2016 végén, 2017 elején. A következő sikeresebb időszaknak a néppártosodást tartom, amivel 2018-ra 
19 százalékra tudtunk feljönni, pluszszavazatok megszerzésével. El kell ismerni azonban, hogy ez az állapot ideológiai szempontból már nem volt koherens az eredeti Jobbikkal.

Nagy zuhanás is lett belőle. Ezt minek tudja be?
Alapvetően a vezetők és az országgyűlési képviselők többsége kishitűségének és a kitartás hiányának, és sokat rontott a helyzeten, hogy az addig mindent meghatározó

Hogyan értékeli a mostani helyzetet?
Nem túlzás: mára sírba került a Jobbik. Ez számomra fájdalmas, nem ezért harcoltam évtizedeken át. Nem így kellett volna történnie, önálló alternatívát kellett volna felmutatni, nem sodródni az árral a baloldali szövetségbe.

Viszont alighanem látta, hogy kevés szellemi és terepmunkával, hangzatos felszólalásokkal annyit el tud érni, hogy újra képviselő legyen. Vagyis kizárólag személyes érdekek motiválták, ami egyébként szinte a teljes ellenzékre igaz. Nem volt üzenet vagy önálló arculat, pedig lett volna rá lehetőség, de még Gyurcsány Ferenccel sem bírtak, nemhogy a Fidesszel. Így a baloldalon a DK elnöke lett a nyertes – akivel szemben annak idején a Jobbik létrejött. Egészen elképesztő!

Ha jól értem, ön szerint is jobb, hogy április 3-án ez az eredmény született?

Meggyőződésem: a Jobbik azért volt korábban sikeres, mert elhivatottak voltunk, és bíztunk magunkban. Küzdöttünk óriási ellenszélben is, mozgalmat szerveztünk, ez vitt minket előre.

Elmondása szerint ugyanezt teszi most a pártját végül otthagyó Jakab Péter is.
Ugyan! Péter soha nem építkezett, ez üres frázis, kamu. Ez a játék már csak 2026-ig megy, lehetnek a Facebookon követői, szervezetei nem lesznek.

Ezzel szemben láttam, hogy a Fidesz képviselői bizony járják a körzetüket, ennek is köszönhetik az eredményeiket.

Lát visszautat a politikába?
Figyelem a közéletet napi szinten, kapok is megkereséseket. Egyelőre mérlegelek, még nincs kedvem visszatérni. De hosszú távon nem zárom ki a lehetőségét.

Nyitókép: MTI / Kovács Tamás