Vona Gábor után, Jakab Péter előtt vezette másfél évig a Jobbikot. Mennyire érez felelősséget azért, hogy ide jutott a párt?
Különösebben nem érzem magam felelősnek, hiszen abban a helyzetben nem volt más, aki elvállalta volna a vezetői pozíciót. Rajtam kívül Toroczkait László jelentkezett be, ám az ő megválasztásával totális pártszakadás következett volna be. Az igazán csúnya lett volna.
A szakadás így is megtörtént 2018-ban.
Valóban, többen kiléptek, majd megalakították a Mi Hazánk Mozgalmat, ám a 2018-as frakció döntő többsége a néppártosodás politikáját támogatva került a parlamentbe, ha Toroczkai kerül az élre, nem tudtak volna együtt dolgozni az általa képviselt irányvonal miatt. A parlamenti képviselők nem követték volna az elnököt. Így legalább megmenekült a párt, a kisgazdásodás négy évet csúszott.
A kilépésekhez képest amúgy egyenesen katasztrófát jelentett a ránk szabadított, igazságtalan számvevőszéki bírság, amely olyan anyagi gondokat okozott, hogy az EP-választásra majdnem csődbe kerültünk.
De ki kellett tartanunk, nem hagyhattam cserben a mozgalmat, amelyért lényegében tizenöt éves korom óta küzdöttem.
Melyik korszakot tartja a legsikeresebbnek?
Ha jól emlékszem, 2015–2016 környékén olykor 28 százalékos támogatottságot is elértünk a kutatások szerint. Aztán jött a migránsválság, amire a kormány gyors, határozott és egyértelmű választ adott, illetve kezdtek beérni a kedvező intézkedései. Ettől függetlenül a Fidesz tartott tőlünk, hiszen valódi versenytárssá erősödtünk akkorra. Szabályos össztűz zúdult ránk. Emiatt hullámvölgybe kerültünk 2016 végén, 2017 elején. A következő sikeresebb időszaknak a néppártosodást tartom, amivel 2018-ra
19 százalékra tudtunk feljönni, pluszszavazatok megszerzésével. El kell ismerni azonban, hogy ez az állapot ideológiai szempontból már nem volt koherens az eredeti Jobbikkal.
Nagy zuhanás is lett belőle. Ezt minek tudja be?
Alapvetően a vezetők és az országgyűlési képviselők többsége kishitűségének és a kitartás hiányának, és sokat rontott a helyzeten, hogy az addig mindent meghatározó
Vona Gábor előkészületlenül hagyta el a fedélzetet, sőt a hajót is. Ez rettenetes törést jelentett.
Hogyan értékeli a mostani helyzetet?
Nem túlzás: mára sírba került a Jobbik. Ez számomra fájdalmas, nem ezért harcoltam évtizedeken át. Nem így kellett volna történnie, önálló alternatívát kellett volna felmutatni, nem sodródni az árral a baloldali szövetségbe.
Jakab Péter finoman szólva sem intellektuális személyiség, alkalmatlan volt a helyzet kezelésére.