Másrészt azért különleges a feltárás – és ez szervesen kapcsolódik az előbb említett körülményekhez –, mert két szálon fut a kutatás, melyek sokszor keresztezik egymást. Az egyik szál az építéstörténet, a kolostor és előzményei periodizációja, a másik pedig az, hogy mivel a komplexumot a középkori Kecskemétbe alapozták,
„a feltárás során az épülettől függetlenül megismerhettük a belváros egy kis mozaikdarabját az 1700-as évektől vissza egészen az Árpád-korig”.
Eddig több ezer kerámiatöredék, állatcsont, kő- és fémeszköz került be a múzeumba. „Ezek közül kiemelendők a Német-római Császárság területéről származó, igen nívós importkerámia-töredékek, illetve a sokszor különféle jelenetekkel díszített kályhacsempe-töredékek is. Zajlik a restaurálásuk, bizonyára szép darabok fognak összeállni” – említi a szakember. Folyamatos a fémdetektoros vizsgálat is, ennek eredményeképp már több tucat pénzdarab, illetve zseton került elő – utóbbi egy pénzhelyettesítő eszköz volt –, több közülük Nyugat-Európából származott, van, amelyik Nürnbergből. A legfiatalabb érme 1859-es, az eddigi legidősebbet pedig Zsigmond királyunk uralkodásának elején verték, 1387 után, az egy quarting váltópénz.