„A búza mérője egy dénár, három mérő árpa egy dénár legyen, de az olajat és a bort ne bántsd!”
Kitől, mitől várhatunk megváltást?
Vezetőinket évtizedek óta politikai marketingműhelyek szakértői főzik ki számunkra. Churchill helyett Johnson, De Gaulle helyett Macron, Reagan helyett Biden, Kohl helyett Scholz. Keleten meg Putyin és Hszi.
A pénzügyi rendszer és a piac, amelyek az elmúlt évszázadok fejlődését és növekvő jólétének kereteit adták,
elérték jó működésük határait.
Arra alkalmatlanok, hogy a romló környezet, a fogyó energiahordozók és alapanyagok, illetve az ivóvíz válságát megoldják. Ehelyett új, túlélésünkhöz felesleges, a környezetet tovább romboló szükségleteket támasztanak. Étrend-kiegészítők, energiaitalok, fölösleges plasztikai műtétek, a fotelből irányítható okosotthonok szoftverei biztosítják a gazdaság növekedését.
A tudomány a piac rabja. Elsősorban a legnagyobb piacé – a fegyverkezésé. Eredményei előbb rombolnak, mint hogy építhetnének. Előbb atombomba, mint nukleáris erőmű.
A háború a növekedés lehetőségét kereső piacgazdaság szokásos szelepe.
A természettudományok eredményeit tagadó, a társadalomtudományok helyébe lépő provokatív és cinikus teóriák a társadalom békéjét támadják.
A demokrácia saját paródiájává válik. A politikai fogyasztók választását marketingműhelyek boszorkánykonyháin alakítják. Államférfiak és bölcs asszonyok helyett celebek irányítják a világot.
Az apokalipszis fehér, vörös és fekete lovasa már köztünk száguldozik, és úton van a sápadt lovas is kese lován. Addig is: a bort ne bántsd!
Nyitókép: Shutterstock