Igazság által számkivetve – Ukrajnát kritizálta az Amnesty, össztűz alá került

Megosztó tartalmú jelentést tett közzé az Amnesty International augusztus elején az orosz–ukrán háború kapcsán. A nemzetközi szervezet közleményében rögzítette, hogy az ukrán kormányzati erők civilek életét veszélyeztetik a konfliktusban azzal, hogy katonai bázisokat létesítenek és fegyvereket működtetnek lakott területen belül. Az Amnesty szerint különösen igaz ez az iskolákra, kórházakra.

Az ngo szerint ez a fajta harcmodor a nemzetközi humanitárius jog szabályaiba ütközik, főleg azért, mert civilek életét veszélyezteti. „Feljegyzéseinkben mintázatszerűnek találtuk az ukrán erők magatartását, amellyel a háborús nemzetközi jogot sértik meg, egyszersmind civilek életét kockáztatják a háborúban, amikor hadműveleteket hajtanak végre lakott területen belül” – rögzítette a közleményben az Amnesty International főtitkára. Agnès Callamard szerint pusztán az, hogy védekező pozícióba kényszerül egy háborúban,

Azóta több ezren követelik a főtitkár lemondását a Change.org felületen ötvenhét, Ukrajnában tevékenykedő civil aktivista indítványára. Aki megnézi az Amnesty International honlapját, láthatja, hogy rendszeresen jelennek meg rajta tudósítások az orosz agresszió fejleményeiről.

Az internet – ahogy szokták mondani – mégis felrobbant a hírre. Különösen a baloldali médiumok szemében tűnt arcpirítónak, hogy az Amnesty International, az emberi jogok szószólója ezúttal nem „a történelem jó oldalára állt”; pontosabban: elemzésében igyekezett objektíven, az emberi jogok oldaláról megközelíteni a történteket.

A Bloombergön megjelent publicisztikájában Clara Ferreira Marques

Max Boot a The Washington Post hasábjain közölt publicisztikát, melynek címében feltette a kérdést: Mi a helyzet az Amnesty Internationallel és a szervezet erkölcsi rövidlátásával Ukrajna kapcsán? Boot szerint az Amnesty komolyan vehetetlen mindaddig, míg vissza nem vonja vádaskodását Ukrajnával kapcsolatban.

Boot publicisztikáját egy nappal az után közölték, hogy az Amnesty International közleményben magyarázkodott az ukrajnai helyzetre vonatkozó elemzés állításai miatt. A közleményt olvasva nehezen dönthető el, hogy egy kérlelhetetlen profi vagy egy dacos amatőr fogalmazta.

A szervezet egyfelől kiáll állításai mellett. Rögzíti, hogy az összes meglátogatott településen tapasztalta az ukrán hadsereg jogellenes magatartását. Másfelől azonban a médiában a rá zúduló össztűz miatt fontosnak tartja tisztázni, hogy mindez nem jelenti azt, hogy az Amnesty Ukrajna felelősségét boncolgatná az oroszok által elkövetett háborús bűncselekmények kapcsán. „Nagyon tisztán kell fogalmaznunk: semmi általunk feltárt, az ukrán haderőre vonatkozó tény nem igazolja Oroszország agresszióját.”

Aki tisztában van az emberi jogok természetével, azt bizonyára nem lepte meg, hogy

Az Amnesty azonban nem számolt a Nyugaton agresszív térfoglalásba kezdő eltörléskultúrával. A jelentés miatt az ngó-ra könnyen ugyanaz a sors várhat, ami Dosztojevszkijre Olaszországban, a szentpétervári Ermitázs múzeumra Amszterdamban vagy Csajkovszkijra Walesben.

A 21. századi eltörléskultúra tükrében az orosz–ukrán konfliktusra hatványozottan érvényes a közhely, hogy az igazság a háború első áldozata. Lényegében ugyanezt ismételte meg Agnès Callamard Twitter-bejegyzésében augusztus 4-én: „A közösségi média orosz és ukrán trolljai és suhancai ma mind az Amnesty vizsgálódásait támadják. Háborús propagandának, dezinformációnak, félretájékoztatásnak nevezik őket. Ez nem ejthet csorbát szervezetünk pártatlanságán, mint ahogy a tényeken sem változtat.” Elemzők szerint a bejegyzés csak tovább fűtötte a szervezet ellen gerjedő indulatokat, ami persze nem „egészséges” egy olyan, az erkölcsi piedesztálon otthonosan mozgó ngo számára, mint az Amnesty International.

Annál inkább is, mert az ukrán „trollok” és „suhancok” táborát Dmitro Ivanovics Kuleba ukrán külügyminiszter, továbbá az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok ukrajnai nagykövete is bővíti – ironikus módon az Amnesty ukrajnai projektjének vezetőjével, 
Okszana Pokalcsukkal együtt.

Kiderült azonban: Pokalcsuk mindent megtett azért, hogy az Amnesty vezetése ne tegye közzé a jelentést. Sikerült elérnie, hogy az Ukrajnáról és a balsorsú ukrán lakosságról szóló jelentést csak angolul tegyék közzé, és még az ukrajnai kirendeltség honlapjára se töltsék fel. Sikerült öncenzúrára kényszerítenie egy olyan humanitárius ngó-t, amely 1977-ben még Nobel-békedíjat kapott a kínzás elleni kampányáért.

Az Amnesty Internationalt 1961-ben, hidegháborús körülmények között hozták létre, vagyis olyan történelmi környezetben kezdte meg működését, amelyben egyértelműnek tűnt, hogy ki áll a történelem jó és rossz oldalán. A világ azóta folyamatosan változik, és nem csak a féktelen digitalizáció révén. A Szovjetunió felbomlása után egy időre egypólusúvá vált, hogy aztán napjainkban már – részben éppen az orosz–ukrán háború hatására – többpólusú világrendről beszélhessünk.

Egy dolog maradt lényegében változatlan: az emberi jogok univerzális nemzetközi jogi keretrendszere, amelynek védelmére az Amnesty International is vállalkozott. Ezek a jogok abszolút, vagyis korlátozhatatlan jogok. Ezzel aligha fér össze az, hogy egy jogvédő szervezetet a médianyomás és a politika öncenzúrára késztessen.

Nyitóképünk illusztráció. A képen: Richard Redgrave: A számkivetett (1851). Fotó: Royalacademy