Zelenszkij ördögi tervvel rukkolt elő: vásárolni akar, és velünk fizettetné ki

Trump nem nyújt új katonai segítséget, ezért Kijev engedélyt kér az Egyesült Államoktól, hogy Európán keresztül vásárolhasson fegyvereket.

Az országok kicsivel több mint fele, 51 százaléka csak az ENSZ-ben ítélte el Oroszországot, azon túl érdemi lépést nem tett Moszkvával szemben, kapcsolatait nem változtatta meg. Szalai Máté írása.
Szalai Máté írása a Mandiner hetilapban
Oroszország Ukrajna elleni agressziójának és az arra adott nyugati válaszlépéseknek a megítélése sokáig meg fogja határozni az európai közbeszédet. Az orosz támadás nemcsak hatalompolitikai, de normatív politikai szempontból is nagy kihívást jelent a nemzetközi status quo és a nyugati vezetésű világrend számára.
Azonban Európán kívül a helyzet megítélése eltérő: mind az Oroszországhoz, mind az Egyesült Államokhoz és nyugati szövetségeseihez való viszony más a különböző térségekben, így a háborúra adott reakció is nagyban különbözik a miénktől.
Ennek felmérésére végeztünk kutatást Garai Nikolett kollégámmal a Külügyi és Külgazdasági Intézetben. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan reagáltak a nemzetközi közösség tagjai az orosz–ukrán háborúra. Az előzetes elvárásunk az volt, hogy a kiéleződő nagyhatalmi versengés és egy akut válság kitörése miatt növekszik az elvárás az egyes államokkal szemben, hogy egyértelműen oldalt válasszanak. Így, gondoltuk, csökken a hatalmi tömbök között egyensúlyozó vagy semleges államok mozgástere, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedek világpolitikai változásai ez utóbbi magatartásformákra ösztönöztek.
Feltevésünk hamisnak bizonyult. A retorikát figyelmen kívül hagyva és a tényleges külpolitikai lépéseket vizsgálva (beleértve az ENSZ-szavazásokat, az Oroszországgal szembeni szankciókat, valamint egyik vagy másik fél katonai támogatását) arra az eredményre jutottunk, hogy
Ezen államok kétharmada a nyugati fősodorhoz tartozik, ők az ENSZ-közgyűlésben többször is elítélték Oroszországot, és egyéni vagy kollektív módon kényszerintézkedéseket vetettek ki Moszkva ellen, Ukrajnát pedig fegyverszállításokkal támogatják. Magyarország (Ciprushoz, Máltához és Bulgáriához hasonlóan) e nyugati fősodor egyik érdekes alkategóriájába tartozik, mivel Oroszország elítélése mellett csak kollektív szinten lép fel Moszkvával szemben.
A nemzetközi közösség kétharmada kevésbé világos álláspontot képvisel. Az országok kicsivel több mint fele, 51 százaléka csak az ENSZ-ben ítélte el Oroszországot, azon túl érdemi lépést nem tett Moszkvával szemben, kapcsolatait nem változtatta meg.
Ez az egyensúlyozó hozzáállás tehát továbbra is a leginkább meghatározó magatartásforma az Európán kívüli világban. Egy kisebb rész, az államok 15 százaléka tudott és akart semleges maradni, és még az ENSZ-ben sem ítéli el Oroszországot.
a kis államok és közepes hatalmak nem akarnak visszatérni az 1990 előtti tömbpolitikához. Azonban a nyugati narratívák már sokkal kevésbé meghatározók a nemzetközi közösségben, mint korábban. Az európai és amerikai vezetőknek (valószínűleg saját korábbi hibáik miatt) sajnos nem sikerült meggyőzni kollégáikat arról, hogy az oroszok ellen muszáj fellépni.
A kutatás alapján kijelenthető, hogy Magyarország reakciója a válságra globális perspektívából beleillik a nyugati fősodorba, regionális perspektívából pedig alapvetően költségminimalizáló jellege miatt tűnik ki. Persze mindez csak a külpolitikai tettekre igaz, a magyar retorika ugyanis sokkal inkább egyensúlyozónak vagy néha akár oroszpártinak tűnik kívülről. Ez a hozzáállás Magyarország globális szerepét nem fogja megváltoztatni, de európai pozíciójára negatívan hathat. A nyugati reakciók bírálatában, illetve az Egyesült Államok és az EU felelősségének felvetésében ugyan lehet igazság, a jelenlegi helyzetben ezek hangsúlyozása káros lehet. Az energiaválságot középtávon csak a diverzifikáció fogja megoldani, ebben pedig nem Oroszországgal kell majd együttműködnünk, hanem európai szomszédainkkal.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója
Fotó: EYEPRESS NEWS / EYEPRESS VIA AFP