Feltevésünk hamisnak bizonyult. A retorikát figyelmen kívül hagyva és a tényleges külpolitikai lépéseket vizsgálva (beleértve az ENSZ-szavazásokat, az Oroszországgal szembeni szankciókat, valamint egyik vagy másik fél katonai támogatását) arra az eredményre jutottunk, hogy
a nemzetközi közösségnek csak az egyharmada választott egyértelműen oldalt a konfliktusban.
Ezen államok kétharmada a nyugati fősodorhoz tartozik, ők az ENSZ-közgyűlésben többször is elítélték Oroszországot, és egyéni vagy kollektív módon kényszerintézkedéseket vetettek ki Moszkva ellen, Ukrajnát pedig fegyverszállításokkal támogatják. Magyarország (Ciprushoz, Máltához és Bulgáriához hasonlóan) e nyugati fősodor egyik érdekes alkategóriájába tartozik, mivel Oroszország elítélése mellett csak kollektív szinten lép fel Moszkvával szemben.
A nemzetközi közösség kétharmada kevésbé világos álláspontot képvisel. Az országok kicsivel több mint fele, 51 százaléka csak az ENSZ-ben ítélte el Oroszországot, azon túl érdemi lépést nem tett Moszkvával szemben, kapcsolatait nem változtatta meg.
Ez az egyensúlyozó hozzáállás tehát továbbra is a leginkább meghatározó magatartásforma az Európán kívüli világban. Egy kisebb rész, az államok 15 százaléka tudott és akart semleges maradni, és még az ENSZ-ben sem ítéli el Oroszországot.