Kilátás a toronyból

„Majd hozzanak egy sört a fenti étteremből” – mondja a parkolóőr Kékestetőn, miután kiderül, hogy nincs nálunk egy fillér sem, és nem tudjuk kifizetni a parkolási díjat. Mindig megörülök az efféle gesztusoknak, és mivel egyre ritkábban tapasztalok ilyesmit, az örömöm is egyre mélyebb. Inkább ahhoz vagyok szokva jó ideje, hogy ilyen helyzetekben megkapom a szokásos, alpári kioktatást az illetékestől, aki úgy érzi, végre eljött az ő ideje, és rajtam vezeti le az összegyűlt frusztrációját. Viszünk is neki egy sört, nem is akárhonnan, egyenesen a kékesi tévétorony büféjéből. Magyarországon ennél magasabban nem lehet sört kapni, legfeljebb egy épp a magyar légtérben tartózkodó utasszállító repülő fedélzetén.

A tévétoronyban nem működik a lift. Amikor tavaly itt jártam, akkor sem működött. Százvalahány lépcsőfok vezet fel, kiváló edzés combizomra. A pénztárnál előttünk álló házaspár inkább nem veszi meg a jegyet, miután megtudja, hogy gyalog kellene felmenni. Nincs az az isten – mondja a kövérkés nő a férjének olyan arckifejezéssel, amelynek láttán, ha én volnék a férje, minden bizonnyal azonnal elállnék a jegyvásárlástól. A férj is veszi az adást, gyorsan kifordulnak az ajtón.

Van abban valami elgondolkodtató, hogy egy magunkfajta családnak háromezer-hatszáz forintjába kerül az, hogy felmásszon egy torony tetejébe. Voltam már néhány hasonló toronyban, hasonló magasságban, ahová ingyen is fel lehet mászni. Például épp egy nappal ezelőtt a Börzsöny legmagasabb hegyén, a Csóványoson. Reggel nyolc körül értünk fel a kilátóhoz, ahol azt láttuk, hogy a torony tövében mindenfelé gyerekek alszanak hálózsákban. Első pillantásra elég rémisztők voltak, mintha halottakat látnék egy csatatéren. Kellett néhány másodperc, mire felfogtam, mit látok.

Csendben elosontunk mellettük és felbaktattunk – ingyen – a néhány évvel ezelőtt példásan felújított torony tetejére. Ahonnan a kékesihez hasonlóan pazar látvány tárul a túrázó szeme elé. Ha nem pazarabb, mert innen aztán tényleg csak erdőket látni, hullámzó gerinceket. Északi irányban mélyen betekinthetünk a Felvidékbe, ott a Selmeci-hegység a Szitnyával, a Zólyom környéki hegyek, és ha szerencsénk van, az Alacsony-Tátrát is megpillanthatjuk. Nekünk most nem volt szerencsénk, pára takarta el a jelentősebb csúcsokat. De nem baj, mert az is éppen elég volt, amit ezen a nyári reggelen láthattunk.