Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Nincsen általános képlete a jó kormányzásnak, ahogy az embert és az emberi közösségeket sem lehet egyetlen tudományos egyenlettel leírni.
„Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi” – kezdi Szent István király a fiának írott intelmeit. A Szent István király intelmei Imre herceghez a magyar középkor egyik legjelentősebb írott emléke, melyet évszázadokon keresztül a történelmi alkotmány első alapvetéseként, a Corpus Juris Hungarici első törvényeként tiszteltek. Tulajdonképpen nem törvény, hanem erkölcsi és kormányzási tanácsgyűjtemény. Javaslatok a jó kormányzáshoz.
Műfaját tekintve királytükör. A királytükrök azzal a céllal íródtak, hogy – mint egyfajta „best practices” gyűjteményből – a trónörökösök elsajátítsák belőlük a kormányzás lényegét, azt, hogy hogyan válhatnak jó királlyá.
A jó kormányzásról való gondolkodás persze nem a középkor sajátja. Megtudni azt, hogy miként lehet egy közösséget „jól” irányítani, egyidős lehet a nagyobb közösségekbe szerveződött emberi élettel. A műfaj legrégebbi ismert darabja a Kr. e. 8–7. századi Babilonból származik. Az ókori görögök is ismerték a műfajt, és Marcus Aurelius római császár Elmélkedéseiben ugyancsak számtalan tanács található a jó kormányzást illetően. A reneszánsz korából kiemelkedik Rotterdami Erasmus A keresztény fejedelem nevelése című műve és Niccolò Machiavelli A fejedelem című munkája.