A jó kormányzásról

Marcus Aurelius Elmélkedéseit olvasva, megdöbbentő, hogy az emberi faj, mint társadalmat létrehozó, és abban élő lény mennyire változatlan problémákkal küzd. Olyan a gondolatait olvasni, mintha egy kortárs problémáit olvasná az ember. Erkölcsi dilemmák, a hatalom természete, hogyan lehet a problémákat, kihívásokat jól kezelni, a köz javát szolgálni. Pontosan ezt adta fel a jelenlegi ellenzék! Sőt! Soha, de soha nem szolgálta a közjót, a társadalmat, a népet. A szocialista-technokrata magyar politikum a népet fejős tehénnek tekinti, amit a nemzetközi, mai nevén szupranacionális Hálózatra kapcsolva évtizedes módszerrel lehet lerabolni. Az államkassza és a nemzeti vagyon szintén pénzzé tehető tétel, szabadon rabolható, magánvagyonná konvertálható. Mi az, ami megváltozott az elmúlt 12 évben? A nemzeti kormány lekapcsolta Magyarországot erről a Hálózatról és sokkterápiával, de megmentette, új kereteket teremtett. Ez a magyar megoldás, út a 21. század kihívásaira is igyekszik adekvát választ adni. Olyan kihívásokra, amelyekre nincs kész válasz, kidolgozásra várnak. A kormányzásképtelen, impotens, max. a jutalékos rablásra specializálódott baloldal totális csődöt mond, mert nincsenek adekvát válaszaik, piros szemüket a hatalomról nem tudják levenni. Beszűkültek. Nem most, kezdettől ilyenek voltak. Létjogosultságukat egy szűk érdekkör és a megvezetettek kisebbsége biztosítja. Ha átlátnák azt, ami valójában történt 2010-ig, megértenék, hogy miért nem jutott a szocializmusban élő magyar egyről a kettőre egy munkával, miért kellett több állás és a hobbikert, az állattartás, a reggeltől estig tartó gályázás, hogy valamit fel tudjon mutatni. 1980-2010 között 242 milliárd dollár áramlott ki a Hálózaton keresztül az országból, amit adóssággal kellett pótolni folyton, ez vezetett a kiürült államkasszáig, amit csak tetézett az "amerikai lufi kipukkanása" és az IMF ismételt megjelenése. A FOS, a sivalkodók ideje lejárt itt Magyarországon! Borvendég Zsuzsanna történész kutatásai egyre több és több részletet tárnak fel ebből a korszakból, ahogy Raffai Ernő könyvei pedig a nemzetközi problémák ideológiai gyökereit járja körbe... Az ismeret birtokában a hályog lehull és az ember feketén-fehéren láthatja a dolgokat, mert a döntéseinkhez tudnunk kell megkülönböztetni a dolgokat. A megkülönböztetés képessége a keresztény világban a Szentlélek adománya, nem kapja mindenki, de aki megkapta, annak kötelessége a közösséget segítenie...