Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.
Május 25-én az Óbudai temetőben kísérték utolsó útjára tisztelői, munkatársai, tanítványai a 87 éves korában elhunyt Herczeg Jánost, a neves ismeretterjesztő újságírót, az Élet és Tudomány volt főszerkesztőjét, szerkesztőbizottsági tagját, a Magyar Rádió Gordiusz műhelyének egykori rovatvezetőjét – és nem utolsósorban kiváló matematikust, matematikatanárt, a logika és a logikai gondolkodásmód elhivatott képviselőjét.
„Sokan gondolják magukról – mivel a matematika megismerése manapság szinte kizárólag az iskolára korlátozódik –, hogy nem képesek elsajátítani a matematikai gondolkodásmódot; pedig ez a vélemény gyakran téves” – éppen fél évszázaddal ezelőtt fogalmazta meg ezt a mind a mai napig aktuális látleletet Herczeg János Bizám Györggyel közösen megjelentetett, Játék és logika, 85 feladat című könyve előszavában arról, hogy miért számít mumusnak a matematika sokak szemében.
Azért vélte, hogy ez az ódzkodás hibás gondolaton alapszik, mert szerinte a rossz tapasztalatok a matematika iskolai tanításának csak az egyik feladatköréhez kapcsolódnak: amely szerint e tudományterület oktatásának célja konkrét matematikai ismeretek elsajátítása. Márpedig az egymásra épülő ismeretekből áll, s ha valaki valahol elakad, vagy lemarad a tanulásban, kétségtelenül elveszítheti a fonalat.